Surfin' Blog

A probléma: egyenlőtlenül van elosztva a "pénz" a világon (de valószínűleg ez már másnak is feltűnt). Megoldás: a "gazdagok" pénzt adnak a "szegényeknek", hogy mindenkinek ugyanannyi legyen. Leegyszerűsítve: veszünk egy nagy kalapot, amibe mindenki belerakja mindenét, majd elosztjuk annyi felé, ahány ember él a Földön, és mindenki kap egy részt. Persze ez így nem olyan egyszerű, először is valahogyan fel kellene mérni, hogy mi számít "pénznek", "értéknek", aztán ott van az is, hogy mindenkinek más összeg kell a megélhetéshez, hogy a különböző igényekről ne is beszéljünk. De a dolog lényegét gondolom így is mindenki érti. Szóval a kérdésem a következő: ha sikerülne így összegyűjteni mindenki mindenét, akkor mennyi jutna fejenként?

Ezen az oldalon összegyűjtötték a 90 legfurcsább fóbiát. (Igaz, van amelyik más néven kétszer is szerepel.) Megtudhatjuk, hogy mi mindentől lehet félni, amire nem is gondolnánk. Egyeseknek elég szörnyű életük lehet, mert mondjuk egy barofóbiás (aki fél a gravitációtól) nem sokat tehet ennek elkerüléséért. Talán közülük kerülnek ki az űrhajósok. De egy chromatofóbiás (aki fél a színektől) élete se lehet egy leányálom, hogy a panofóbiásokról (akik félnek mindentől) ne is beszéljek.

(És akinek ennyi nem volt elég, az itt találhat még sokkal többet.)

Nem értem, hogy aki ilyet is tud, az mégis miért nem ezt csinálja. Mert tényleg nincs rossz hangja, és szerintem ez a dal is jól áll neki. Aztán elég csak belehallgatni néhány saját számába. Múltkor is "volt szerencsém" véletlenül a viván látni egyiket, és mit mondjak? Elég szörnyű volt. De hát ő tudja...

Most már értem, hogy miért hagyta ott Alonso a Renault csapatát. Szerintem előre megsejt- hette, hogy hogyan fog kinézni az új autó, és még időben lelépett. Megértem, hogy új szponzor van, és ragaszkodik a színeihez (meg a csapat is a régihez), de valaki igazán engedhetett volna a végeredményt látva. Egyszerűen ronda, ocsmány, szörnyű... Nem tudok rá mást mondani. Persze lehet, hogy a lényeges dolgok csak még jobbak lettek, aztán idén is mindenkit agyonvernek majd, és a színezés úgyse számít e szempontból semmit. (Vagyis lehet, hogy mégis. Plusz egy motiváció az ellenfeleknek, hogy leelőzzék, és akkor legfeljebb a visszapillantóban láthatják.) Most így belegondolva, az is lehet, hogy Alonso volt az egyetlen a csapatban, akinek volt egy kis szépérzéke, és még időben szólt mindig, hogy "fiúk, ezt azért mégsem kéne", csak most hogy elment, már nem volt erre alkalma. Akárhogy is történt, még mindig nincs késő egy átfestésre.

(Aki még gyönyörködni akar, az itt találhat további képeket: http://www.a5.hu/fastcgi-bin/galeria.cgi?gID=895&pID=895_renault_r27_26)

A kézilabdában is be kéne végre vezetni a bíróverés régi szép hagyományát. Aki látta a mai meccset (Magyarország - Horvátország 18-25), az gondolom érti miről van szó. Egyszerűen botrányos volt, amit a két szlovén (!!!) bíró művelt, főleg a második félidő közepe táján. Nem mondom, hogy miattuk kaptunk ki (aki józanul gondolkodik, az tudja, hogy nem csak ezen múlt), de amikor mégis lett volna egy kis esélyünk arra, hogy feltámadjunk, magára találjon a csapat, és hogy talán a horvátok is kicsit elbizonytalanodjanak, akkor mindig „pont jókor” jött ez a két jóember, és egy-két ítéletével tett róla, hogy ne így legyen. Késő bánat (vagyis pont, hogy nem, mint említettem ilyenkor kéne következnie annak a bizonyos „elbeszélgetésnek” a két sporttárssal), de szerencsére nem történt olyan nagy katasztrófa. Legközelebb talán majd befelé pattannak a labdák a kapufáról, nem fog minden játékosunk rossz napot kifogni (mert igen, ez volt a fő baj, nem volt senki, aki végig erőt, és magabiztosságot sugározzon az egész meccsen, ezzel hitet és tartást adva csapatunknak), és akkor fújhatnak ellenünk bármennyire a bírók, akkor is mi fogunk győzni. Úgy legyen! HAJRÁ MAGYARORSZÁG!

(És még valami: ne fogja senki Fazekas Nándira a vereséget! 25 gól nem olyan rengeteg, nem miatta kaptunk ki. Most tényleg nincs a legjobb formában (bár már alakul), de aki nem ezen a vébén látja először védeni, az tudja, hogy milyen jó kapus ő is. Lehet, hogy ha Puljezevics véd, akkor máshogy alakul, de bízom benne, hogy lesz még rá alkalma Nándinak, hogy megmutassa ezen a világbajnokságon, és hogy sikerülni is fog neki.)

Figyelem! A "tovább"-ra mindenki csak saját felelősségére (és kipihent állapotban) kattintson. Semmilyen további panaszt és reklamációt nem fogadok el, én előre szóltam.

Most, így a kézilabda-vb árnyékában, egy, már ezerszer feltett kérdésre keresek magyarázatot: miért tart ott a magyar foci, ahol tart? Erre leggyakrabban két válasz szokott érkezni: nincs pénz, és nincs hit a játékosokban (azaz legtöbbször fejben nincsenek teljesen rendben, és azért kapnak ki).

Olvassunk csak bele egy magyar történelemkönyvbe. Ha az első néhány(száz) oldalt átlépjük (ahol csak az ősemberekkel, görögökkel, rómaiakkal, és még több, számunkra most nem lényeges népcsoporttal foglalkoznak), akkor máris eljutunk népünk történelméhez. Megtudhatjuk, hogy hős őseink miként jutottak el hazánk mai területére, dicső módon hogyan pusztították végig a fél kontinenst. Rettegett is mindenki tőlük, miközben mi sikert sikerre halmoztunk. Csak hát jött először Merseburg, majd Augsburg, és a csúnya, gonosz német hadsereg, hogy megállítsa a bátor ősmagyarokat.

Ha ugrunk néhányszáz évet az időben, akkor a már létező, civilizált Magyarországon találhatjuk magunkat. Igen ám, csak veszélyben a nemzet. A csúnya, gonosz törökök el akarják foglalni országunkat. „A legjobb védekezés a támadás” elvén először a dicső Luxemburgi Zsigmond, majd a hős Hunyadi János is „odacsap” egyet-kettőt nekik. De mert ők olyan alávalóak, ezért ezt nem hagyhatják annyiban, és el is foglalják szegény országunkat.

Tehát ez volt egy magyar történelemkönyv. Kíváncsi vagyok, hogy ezeket az eseményeket hogyan tanítják Német-, ill. Törökország iskoláiban. Persze sejtem a választ...

Ismét egy idegesítő rejtvény. Most képeken kell megkeresni a kulcsszavakat a következő pályához. Sok sikert!

Egy év kihagyás után újra indul magyar zenekar/együttes/énekes az Eurovíziós Dalfesztiválon. Már most elkezdődtek a találgatások, hogy ki lesz a szerencsés, aki hazánkat képviselheti. Szerintem egyértelműen egy rockzenekar lenne a megfelelő választás. Persze tőlem ez nem egy meglepő vélemény, ugyanis nem igazán rajongok a különböző együttesekért, szóló énekesekért. Most pedig már, okulva a Lordi példáján, teljes esélytelenségről sem beszélhetnénk egy keményebb műfajt képviselő résztvevő esetén. Ha pedig mégsem sikerülne előkelő helyen végezniük, akkor is legalább megmutattuk a világnak (vagyis a rendes zenei ízléssel rendelkező részének), hogy nálunk is lehet jó zenét csinálni. Tehát az én jelöltjeim:

1. ZORALL
Érdekes lenne megfigyelni a reakciókat, mikor az emberek meghallanak egy ismert dallamot, amihez valamilyen furcsa nyelven hablatyolnak. A zenekar ezen kívül megfelelő show-elemeket is fel tudna vonultatni, ezzel is színesebbé téve a produkciót. Persze hatalmas bukás is lehetne a dologból, de azt hiszem, hogy rajongóikat ez sem tántorítaná el, úgyhogy veszteni nem igen veszthetnének semmit.

2. TANKCSAPDA
Hazánk legismertebb rockzenekara biztosan nem okozna csalódást. Ráadásul őket (khmmm… vagyis egyes számaikat) rengeteg, zeneileg más beállítottságú ember is szereti. Bár nem biztos, hogy szerencsés lenne még nagyobb népszerűséget elérniük, ezzel is tovább hígítva a már így is eléggé vegyes rajongótáborukat. De ha csak a versenyt nézzük, akkor ideális választásnak tűnhetnek.

3. ROAD
Ők (még?) közel sem annyira híresek, mint a ’Csapda, de akik ismerik, és szeretik őket, azok biztos nem vonják kétségbe, hogy ők is alkalmasak lennének a megmérettetésre. Jelenleg ők az egyik legtehetségesebb, leglelkesebb, és legdinamikusabban fejlődő banda hazánkban. Még sokra vihetik, és ehhez ez a fesztivál egy megfelelő ugródeszka lehetne.

Természetesen még rengeteg másik zenekar is szóba jöhetne, de én alapos megfontolás után őket, hármukat tartottam a legmegfelelőbbnek.

Naplót írni vicces dolog. Főleg utólag (5, 10, eseteg még több év múlva) újra elolvasni. Ám akinek nincs ideje, ereje, kedve ehhez, annak is van megoldás. Ezen az oldalon levelet írhatunk jövőbeli önmagunknak, amit majd az általunk előre beállított időpontban postáz a rendszer a megadott e-mail címre (ezért nem árt, ha azt akkor még mindig használjuk). Leírhatjuk jelenlegi helyzetünket, vágyainkat, elképzelt jövőnket. Érdekes (esetleg vicces, vagy meglepő, netán szomorú) lesz olvasni több év távlatából, hogy akkor hogyan gondolkodtunk. Talán már nem is fogunk rá emlékezni, hogy elküldtük ezt a levelet, mint ahogy mostani gondjaink is a múltba veszhetnek. Rácsodálkozhatunk régi álmainkra, megláthatjuk, mik váltak belőlük valóra, és mik voltak csak egy évekkel fiatalabb, tapasztalatlanabb ember vicces jövőképei, buta ábrándjai. Szerintem mindenkinek érdemes lenne egy levelet küldeni a majdani önmagának, ezzel szerezve neki majd kellemes perceket.

A forradalmian új ötletem (legalábbis azt hiszem, de lehet, hogy már valaki kitalálta) a következő: egy hét ezentúl tíz napból álljon. Tehát be kell tenni plusz hármat, amiből kettő munkanap, és egy hétvége. Így az eddigiekkel ellentétben (hogy a hét 71,4%-án dolgozni/iskolába járni kellett), mostantól ez a szám 70%-ra csökkenne. Ez évente átlagosan kicsit több, mint 5 napot jelentene. A munkavégzés mégis hatékonyabb lenne, mert hét napot lehetne folyamatosan végigrobotolni, ritkábban szakítaná félbe a hétvége. Akkor pedig egy napig lehetne regenerálódni, majd másnap egy nagy buli, és jutna egy harmadik annak kipihenésére, és felkészülésre a következő hétre. Ezenkívül lehetne hosszabb hétvégi programokat is szervezni.

A „hét” elnevezést (mégha paradoxon is) megtartanánk az egyszerűség, és a beidegződés kedvéért. Ugyanezért a péntek lenne az utolsó munkanap is, talán elé lehetne betenni a két újat, hétvégén pedig a szombat és a vasárnap közé (hogy mégis a vasárnap legyen az utolsó). A neveiket még nem tudom, de biztos lehetne nekik találni valami szépet.

Persze erről azért nem ártana megkérdezni néhány okos közgazdászt, meg pszichológust is. És ha ezek után mégis bevezetnék, akkor lehet, hogy én lennék az első, aki két hónap után teljesen kikészülve könyörögne a régi rendszerért, és átkozná magát, és a hülye ötleteit.

Egy kis idegesítő "játék", agysejtpusztításra teljesen megfelel. A feladat addig nyomkodni a különböző betűket, míg végül ezt a Z-vel is megtehetjük. Vagy nem. Azt írja, hogy ez csak a játékosok kevesebb mint 1%-ának sikerül. Tehát kalandra fel, GetToZ! Sok sikert!

Nem értem... Valaki igazán elmagyarázhatná. Szóval, van itt ez a csaj (Sandi Thom), aki punk rocker akar lenni, pedig nem az (kicsit sem), és még virágokat is akar a hajába (ami még úgy magában oké is lenne). A zenét azt inkább hagyjuk (mondjuk úgy, hogy nem éppen punkrock), de a szöveg (ami megtalálható pl. itt is) egész érdekes. Egy mostani punkrock zenekar akár teljesen hitelesen el is játszhatná a számot (persze rendes zenével), mert a mondanivalója tényleg rendben van. De hogy a csajnak hogy jött ez? Vagy ha tényleg az akar lenni, akkor mért nem tesz érte, és szerez maga mellé egy zenekart? Nem értem...

Miután az egész internetet ellepték a (teljesen jogosan) tiltakozó, gondolkozó emberek, a Vészfék Mozgalom is lefújta akcióját, majd gyorsan meg is szűnt. Felmerülthet az emberben, hogy az egész nem is volt több egy alaposan kitervelt médiahacknél. Néhány unatkozó ember be akart kerülni a hírekbe, azt akarták, hogy beszéljenek róluk, és jobb nem jutott eszükbe. Várhatóan néhány napon belül elül a botrány, és nemsokára már senki se fog az egészre emlékezni. Kivéve, ha valaki mégis komolyan veszi, és csakazértis meghúzza azt a szépen fénylő (legalábbis az ő szemében), és hívogató fékkart, amit már 5 éves kora óta akar, és most végre alkalma is nyílik rá. Mondhatja majd a combnyaktörést szenvedett 90 éves nagymamának, a vizsgáról elkéső diáknak, hogy ő ezt értük tette. Szidhatja a kormányt, rákenheti Gyurcsányra, Kókára a felelősséget, de ő akkor is csak egy idióta baromállat marad, ak itöbbet érdemel 6000 Ft bírságnál. Hogy mit, azt döntse el mindenki maga. Reméljük nem lesz ilyen...

(És a kedvezmények eltörlésével akkor sem értek egyet, találjanak valamilyen rendes módot a tiltakozásra, és akkor talán én is csatlakozom.)

Nemrég már pont azon gondolkoztam, hogy mi lehet a Darwin-díjjal, mert mindenhol csak ugyanazokat a régebbi eseteket lehet olvasni. Szerencsére nem feledkeztek meg róla, és 2006-ban is kiosztották:

Nyilvánosságra hozták az ostoba halálokért járó úgynevezett Darwin-díj
nyerteseit: 2006 győztese az a pár lett, akik belemásztak egy
héliummal töltött reklámballonba, és kénytelenek voltak saját bőrükön
megtapasztalni, hogy az élethez bizony elengedhetetlen az oxigén.

A 21 éves Jason és a szintén 21 éves Sara még azzal sem védekezhet,
hogy tettüket alkohol vagy más kábítószer hatása alatt követték el
júniusban. A rendőrségi jelentés szerint halálukat a hélium okozta. A
Darwin-díjat kiosztó társaság a díjazottakat bemutató hírlevelében
megjegyzi: az eutanázia támogatói leginkább a héliumot ajánlják, hogy
a menthetetlen betegeket fájdalommentesen segítsék halálba.

Alig csúszott le a dobogó legfelső fokáról az a brazil férfi, aki egy
vállról indítható gránátvető töltetét próbálta úgy szétszerelni, hogy
előbb az autójával áthajtott rajta. Miután erre a gránát nem reagált,
egy kőtörő kalapáccsal esett neki, ami túlságosan is hatásosnak
bizonyult: a gránát végül szétesett, de vele együtt a brazil férfi,
hat autó és a műhely is, ahol az eset történt.

Harmadik helyen az a szakmájában nem túl képzett villanyszerelő
szerepel, aki sárkányeregetéssel múlatta az időt, de mivel rövid volt
a zsinór, azt egy rézkábellel hosszabbította meg. Ez jól működött, és
a fizika törvényeinek engedelmeskedett akkor is, amikor egy
magasfeszültségű vezetékhez ért: az elektromosság végigfutott a
rézkábelen, egészen a 26 éves villanyszerelőig.

Már hosszú ideje kések le programokat a TV2-n, mert csak akkor kapcsolom be a TV-t, amikorra a műsorújság írja a kezdést. De van, hogy még javában az előző, teljesen érdektelen valami megy, és persze utána jön egy kis reklám, mikor már húsz perce el kellett volna kezdődnie. Igaz, mostanában néha már eszembe jut megnézni a teletextet is, és az alapján tervezni. (Még szerencse, hogy azt frissítik.) Ma csak kíváncsiságból összehasonlítottam vele a már kb. két hete kinyomtatott újságot. A 21 műsorból, csak három egyező időpont van! (Persze ebből az egyik a Tények, amit mindig 18.30-kor kezdenek, így azt már nem írhatják máskorra.) Nem azt mondom, lehet kis változás az előre eldöntötthöz képest, váratlan műsorváltozás bármi miatt bármikor beüthet, de hogy ez van minden nap, így ez már sok. A többi adó valahogy tudja tartani az előre kiadott tervet. Persze naiv lennék, ha azt hinném, hogy ez csak valami véletlen, vagy nemodafigyelés. Ebben biztosan kemény marketing, és üzlet van, gondolom a reklámok miatt. Nem tudom, hogy erre van-e valamilyen szabályozás, de a kedves ORTT igazán léphetne ezügyben, hozhatna valami törvényt. A legjobb az lenne, ha tényleg minden akkor kezdődne, amikorra le van írva (nincs pluszmínusz 2 perc), de én már azzal is beérném, ha csak annyi lenne.

 

RTL Klub, 19:00, Suliból buliba, avagy újabb hangyák a gatyában (német vígjáték, 2000)

 

Ma este egy újabb "fergeteges vígjátékot" tűzött műsorára mindenki egyik kedvenc kereskedelmi csatornája. Hála a fordítóknak még csak véletlenül se jutna eszembe megnézni. (Tényleg, mit kell ahhoz csinálnom, hogy én is filmcímeket fordíthassak magyarra?) Szerintem törvényileg be kéne tiltani azokat a filmeket, melyek címében előfordul a "pite", "csúcson", "gatyában"... szavak bármelyike is. Meg úgy általában a német vígjátékokat (ami már nevében is paradoxon). És mégis rendszeresen felbukkannak a képernyőn, sőt az emberek még meg is nézik őket. Sajnos már rég rájöttem, hogy ezen nincs mit csodálkozni, de én mégis bízom egy kis javulásban. Azt hiszem megint túl naiv vagyok...