Olvassunk csak bele egy magyar történelemkönyvbe. Ha az első néhány(száz) oldalt átlépjük (ahol csak az ősemberekkel, görögökkel, rómaiakkal, és még több, számunkra most nem lényeges népcsoporttal foglalkoznak), akkor máris eljutunk népünk történelméhez. Megtudhatjuk, hogy hős őseink miként jutottak el hazánk mai területére, dicső módon hogyan pusztították végig a fél kontinenst. Rettegett is mindenki tőlük, miközben mi sikert sikerre halmoztunk. Csak hát jött először Merseburg, majd Augsburg, és a csúnya, gonosz német hadsereg, hogy megállítsa a bátor ősmagyarokat.
Ha ugrunk néhányszáz évet az időben, akkor a már létező, civilizált Magyarországon találhatjuk magunkat. Igen ám, csak veszélyben a nemzet. A csúnya, gonosz törökök el akarják foglalni országunkat. „A legjobb védekezés a támadás” elvén először a dicső Luxemburgi Zsigmond, majd a hős Hunyadi János is „odacsap” egyet-kettőt nekik. De mert ők olyan alávalóak, ezért ezt nem hagyhatják annyiban, és el is foglalják szegény országunkat.
Tehát ez volt egy magyar történelemkönyv. Kíváncsi vagyok, hogy ezeket az eseményeket hogyan tanítják Német-, ill. Törökország iskoláiban. Persze sejtem a választ...