A kézilabdában is be kéne végre vezetni a bíróverés régi szép hagyományát. Aki látta a mai meccset (Magyarország - Horvátország 18-25), az gondolom érti miről van szó. Egyszerűen botrányos volt, amit a két szlovén (!!!) bíró művelt, főleg a második félidő közepe táján. Nem mondom, hogy miattuk kaptunk ki (aki józanul gondolkodik, az tudja, hogy nem csak ezen múlt), de amikor mégis lett volna egy kis esélyünk arra, hogy feltámadjunk, magára találjon a csapat, és hogy talán a horvátok is kicsit elbizonytalanodjanak, akkor mindig „pont jókor” jött ez a két jóember, és egy-két ítéletével tett róla, hogy ne így legyen. Késő bánat (vagyis pont, hogy nem, mint említettem ilyenkor kéne következnie annak a bizonyos „elbeszélgetésnek” a két sporttárssal), de szerencsére nem történt olyan nagy katasztrófa. Legközelebb talán majd befelé pattannak a labdák a kapufáról, nem fog minden játékosunk rossz napot kifogni (mert igen, ez volt a fő baj, nem volt senki, aki végig erőt, és magabiztosságot sugározzon az egész meccsen, ezzel hitet és tartást adva csapatunknak), és akkor fújhatnak ellenünk bármennyire a bírók, akkor is mi fogunk győzni. Úgy legyen! HAJRÁ MAGYARORSZÁG!
(És még valami: ne fogja senki Fazekas Nándira a vereséget! 25 gól nem olyan rengeteg, nem miatta kaptunk ki. Most tényleg nincs a legjobb formában (bár már alakul), de aki nem ezen a vébén látja először védeni, az tudja, hogy milyen jó kapus ő is. Lehet, hogy ha Puljezevics véd, akkor máshogy alakul, de bízom benne, hogy lesz még rá alkalma Nándinak, hogy megmutassa ezen a világbajnokságon, és hogy sikerülni is fog neki.)
