Surfin' Blog

Miért történik? És miért így?
Miért pont most? És miért pont itt?
Miért nem tudtam hinni? És miért nem akartam?
De miért tudok? És miért akarok?
Miért rontottam el? És miért javult meg?
Miért nem láttam? De miért éreztem?
Miért olyan nehéz? És miért olyan könnyű?
Miért fáj, ha jó? És néha miért jó, ha fáj?
Miért olyan bonyolult? És miért olyan egyszerű?
Miért tudom, mi a jó? De miért nem jó sehogy?
Miért lenne jó? Miért ne?
Miért lenne rossz? Miért, lenne?
Miért nem értik? És miért nem értem?
De miért hiszem, hogy értem? És miért nem?
Miért kételkedek? És miért bízok?
Miért nem tudom? És miért nem mondják?
Miért legyen jó kedvem? Miért ne?
Miért gondolkozzak? Miért képzeljem el?
Miért próbálom? És miért nem tudom?
Miért keresem? És miért nem találom?
De miért tudom, hogy ott van? És miért marad ott?
Miért tudom, hogy jó ott? És miért lenne itt jó?
Miért jön a holnap? És miért megy a ma?
Miért megy az idő? És miért nem áll meg soha?
Miért jönnék zavarba? Miért félek úgy?
Miért akarom mégis? Miért hiszem el?
Miért csak kérdések? És miért nem válaszok?
Miért könnyű a rossz válasz? És miért nehéz a jó?

Miért?

Azt hiszem, megint csak engem zavar, hogy a 30 napos MÁV bérlet 28 napig érvényes. De legalább megy a vonat...

Tavaly előre szóltam, úgyhogy senkit nem érhet váratlanul, hogy idén újra ezzel a videóval kívánok mindenkinek Boldog Karácsonyt!

 

De azért a változatosság kedvéért itt van még egy (de csak azért, mert valaki volt oly kedves, és feltolta a youtube-ra):

Vasutas sztrájk van, volt, és nagyon úgy tűnik lesz is. A tárgyalások a szakszervezetek és a MÁV között holtpontra jutottak. Előbbiek semmi pénzért nem mondanának le a 250.000 Forintjukról (ami így persze nem igaz, mert 260.000 Forintért biztos), utóbbi pedig (érhetően) nem mutat túl nagy hajlandóságot a fizetésre. Így ha a vasutasokon múlik, Magyarországon többet senki sem utazik vonattal (kivéve, ha olyan szép zöld-sárgák is járnak felé).

De a vasutasokon kívül van még egy fontos tényező, azt utasok (pontosabban utazni vágyók/kényszerülők). Teljesen nyilvánvaló, hogy az ügy megoldása érdekében nekik kell valamit tenni. És hogy ne csak a levegőbe beszéljek, itt is van pár megoldás:

A Junkies egy degenerált zenekar. A koncertre az előzenekarát (a Tankcsapdát) egy másik helyszínre szervezi, emiatt lemaradtunk a másik előzenekarról a Tirpunkról, akik...

Riki ráadásul megint Kelly Osbourne-nek öltözött...

És egész szépen megtöltötték a WigWam-ot...

Mikor pedig Szekeres Andris Barbaró Attilát hívta a mikrofonhoz, hogy énekeljen nekünk egyet, Riki Church egy hirtelen szökkenéssel egy ördögi kacaj kíséretében beelőzte...

A Szomjasak vagyunk-ot pedig elsőre nem igazán sikerült eljátszaniuk...

De Riki elénekelte a One Punch-ot...

A XXI. században a Télapó sem gondolhatja komolyan, hogy majd postára szaladgálok, meg bélyegeket nyalogatok. Ezért, bár nem volt egyszerű, de sikerült megtudnom az e-mail címét. (El sajnos senkinek nem árulhatom, mert szigorúan titkos!) Rögtön írtam is neki egy szép levelet, a freemail pedig volt oly kedves, és kiegészítette, hátha magától nem tudná az öreg, hogy mire vágyom:

Kedves Télapó!

Egész évben jó kisfiú voltam, szeretnék sok ajándékot!

Én

<br><br>________________________________________________________
  <br><a href="blablabla">
Karácsonyra ajándékozzon utazást! Wellness hétvége, gyógyüdülés 
vagy disznótoros program? A tökéletes meglepetés!

</a>  

Ígyis kell, disznótort mindenkinek karácsonyra! A tökéletes meglepődés garantált.

Minden rosszindulatú (bár kétségkívül sem alaptalan) viccelődés ellenére Kínában még mindig tombol a kommunizmus, de az új Guns N’ Roses album már a boltok polcain van. 14 évvel, legalább 20 közreműködő zenésszel, számtalan kikerült demó felvétellel és talán még több kitűzött megjelenési dátummal a munkálatok megkezdése után valóban megérkezett! Júniusban már kikerült a netre egy véglegesnek tűnő, masterelt változata 9 dalnak, de akkor még azt hittem, ez lesz a következő ok, ami miatt megint nem jelenik meg az album. De mikor egy hónapja elindult a visszaszámlálás is a hivatalos oldalon, talán először hittem is benne, hogy tényleg megjelenhet az album, tudva, hogy van valami a kezükben.

Axl Rose vitathatatlanul egy igazi seggfej. Leszarja zenésztársait, a közönséget. Nem parancsolhat neki sem Isten, sem ember, csak megy a saját feje után, teszi amit jónak lát, nem törődve senki mással. A fenébe kívánta jó néhány „kollegája” egy-egy affér után, több ezer ember egy-egy botrányosabb koncert miatt (lásd Budapest, 2006). De mindezek ellenére el kell ismerni, egy kibaszott zseni!

A Guns egy rendkívül sokoldalú zenekar volt. Számaik között megtalálhatók az alig kétperces punkos szösszenetektől a majd’ tízperces, zongorával kísért balladákig sok minden, amit ezzel a pár hangszerrel el lehet játszani. A Chinese Democracy-ra ez a punk attitűd többé-kevésbé eltűnt, de a többségében lírai hangvételű dal ellenére sem lettek ők a „gennyes, nyálas Guns N’ Roses”.

Az album a címadó dallal, azon belül egy rövid intróval indul, majd rögtön jön is egy, az Appetite Welcom to the jungle-éhez hasonló, erőteljes riff, ami talán akkorát nem üt, de mindenképpen tisztes belépő. A következő Schackler’s Revenge is egy zúzósabb szám, a zongora egyelőre még megbújik a háttérben.

A kislemezes Better-ben néha Axl-nek egész furcsa hangja van, de a lemez egészére elmondható, hogy nem olyan mint régen, de ez nem okvetlenül jelenti azt, hogy rosszabb. Volt egy időszak, mikor a netre felkerült koncertvideókon borzongott minden jóérzésű Guns fan, mind látványban, mind hangzásban. Hát szépnek még mindig nem mondható Axl, bár sikeresen lefogyott, de ami fontosabb, a hangját is rendbe szedte.

A Street of Dreams eddig The Blues néven volt ismert. Ez már igazi zongorával induló ballada, bár az öt percet ennek se sikerül túllépnie. Aztán csak jönnek szép sorjában a számok, If The World, There Was A Time, Catcher In The Rye, minket pedig magával ragad a lemez hangulata.

A Scraped bevezető „visítozásáról” ugyan szívesen lemondtam volna, de ami utána jön, mindenért kárpótol. Még egy utolsó zúzás (de csak úgy finoman) a Riad N’ Bedouins-ban, majd következik az öt számos „finálé”, talán a lemez legjobb öt számával. A Sorry egy igazi lírai szerzemény, fantasztikus gitárjátékkal alatta.

Személyes kedvencem az I.R.S. fülbemászó refrénjével első hallgatásra beveszi magát az ember agyába, ahonnan bármikor újra elszabadulhat, és tomboló útjára indulhat. A Madagascar elringató dallamai közben kacsint vissza a régi időkre. A Civil War kezdő betétjét keverték bele kis nosztalgiaként.

A This Is Love után elérkezünk az utolsó Prostitute című dalhoz. Remek lezárása az albumnak, nyugtató, de nem bealtatós szám, hosszú levezetéssel.

Ahogy a Velvet Revolver albumokat ezt se nem összehasonlítani a régi G’N’R-rel. Míg előbbieknél sajnos egyértelműen azt kell mondanom, hogy nem érik el az általuk előző zenekarukban felállított színvonalat, a Chinese Democracy-t nem olyan egyszerű hozzá hasonlítani. Más. De nem rosszabb. Így értelemszerűen veri a VR-t. És hogy mi a különbség? Talán Axl. Talán csak egy hozzá hasonló egyéniség hiányzott az áttörő sikerhez, és van még mindig meg a Guns-ban.

A régi Guns Axl volt. Meg Slash, Duff, Izzy, Steven, Matt. A mostani? Axl és zenei kísérete. Hiába húzkodnak egyesek vödröt a fejükre, nem hiszem, hogy valaha el fogják érni, hogy a régihez hasonló komplett zenekarként tekintsenek rájuk az emberek. A Use your Illusionhoz hasonlóan ezúttal sincs a lemezen konkrétan kiírva a zenekar összeállítása, hanem számonként vannak feltüntetve a résztvevők.

Mindezek ellenére, még ha ennyi ideig is tartott, de azt hiszem sikerült megcsinálniuk az év albumát! (Pedig a konkurencia se kutya, nézzük akár csak az AC/DC-t.) A fogadtatás pedig biztos vegyes lesz, hiszen kiadhatták volna minden idők legjobb lemezét is, sokak szerint az se lett volna elég a régiek megközelítéséhez. De a pletykák szerint ez csak egy trilógia első albuma. Ez esetben várom szeretettel a többit, remélem azok gyorsabban készülnek.

Már egy hete véget értek az idei küzdelmek a Forma1 világában. Utoljára akkor tudtam ekkora érdektelenséggel nézni egy-egy futamot, mikor még Schumacher és Hakkinen harcolt a vb címért. Az idén is, látva a Renault indulását (vagy szinte helyben maradását?) csak abban tudtam bízni, hogy Raikkonen vagy Kubica tartani tudja a lépést Massával és Hamiltonnal. De ez a remény sajnos futamról futamra hagyott alább. És mikor már végképp beletörődtem, hogy valamelyikük nyer, történt valami. Befutott Alonso!

Persze kettejük párharcát ez nagyon nem veszélyeztette, de végre ismét volt miért szurkolni (azon kívül, hogy két „kedvencem” defektet kapjon)! Gyors számolást végezve az utolsó négy verseny összesített eredménye az alábbi lett:
1. Alonso 33
2. Massa 20
3. Hamilton 20
4. Raikkonen 18
5. Vettel 12
6. Kubica 11
7. Glock 10
8. Rosberg 8Alonso egyedül több, mint másfészer annyi pontot szerzett, mint akár Massa, akár Hamilton. Még ha az utolsó 6 futamot nézném is 43 pontjával 10 pontot verne a 33 pontos Massára.

Persze tudom, hogy ehhez szerencse is bőven kellett, de az eredményben benne van a Renault hihetetlen fejlődése az év elejéhez képest. Ha sikerül így folytatniuk, akkor nem kérdés, ki lesz a jövő évi világbajnokság fő esélyese. Jó lenne ismét szurkolni, és nem ellenszurkolni!

Gazdasági világválság!? A nagy faszt! Ezentúl ne próbáljon nekem senki ilyeneket beadni.

Az egész úgy kezdődött, hogy kicsit több, mint egy hete megtudtam, hogy Magyarországot is érinti az AC/DC következő turnéja. Hogy erről megbizonyosodjak, megnéztem a zenekar honlapját is, és valóban, 2009. március 23. lesz a nagy nap. Meg ott volt mellékesen, hogy jegyárusítás, október 15-től. Ezen épp csak átsiklott a tekintetem, álmomban se feltételeztem volna, hogy majdnem fél évvel a koncert előtt pár óra alatt elkapkodnak majdnem minden jegyet.

Tegnap azért eszembe jutott, hogy akkor kezdik a jegyárusítást, délután gondoltam megnézem a ticketpro honlapon, mégis mennyiért vesztegetik a belépőket. Az oldal persze totál be volt halva, így valamikor éjszaka jutott eszembe újra megnézni, és ekkor szembesülhettem az árakkal. Hát nem olcsó, az tény, de ez van.

Ma reggel pedig arra kelek, hogy az index büszkén hirdeti, pillanatok alatt elkapkodták az összes állójegyet. Az első sokkból felébredve gyorsan elszaladtam a közeli Tourinform irodába (még jó, hogy tizenötezresnél nagyobb „faluban” lakom), és szerencsésen hozzájutottam a hőn áhított ülőjegyhez, „alig pár kilométernyire” a színpadtól. (Pedig AC/DC koncertet ülve nézni, kb. olyan, mint operában pogózni.)

Úgyhogy aki nekem legközelebb világválsággal és hasonló baromságokkal jön, az maximum annyit ér el, hogy jól pofán röhögöm. Amikor egy állítólagos világválság alatt további ilyen-olyan gazdasági válságokkal sújtott országban, ahol mindenki olyan fene rosszul él, pillanatok alatt elkapkodják a körülbelül a minimálbér negyedébe kerülő pár ezer koncertjegyet, akkor talán nincs értelme általános nyomorgásról beszélni.

ui.: AC/DC koncertre ülőjegyemet állóra cserélném. Jelige: léccilécciléccíííí. Érdeklődni: itt.

Úgy látszik Alonso gyorsan felejt. "Azt akarom, hogy a Ferrari nyerjen, azok után, ami tavaly velem a McLarennél történt, ha tudok, segítek Massának" - mondta. Persze annyiban igaza van, hogy nem a brit istállót akarja segíteni, látható, hogy még elég frissen élnek benne a sérelmek. Kár, hogy Massával kapcsolatban nem ugrik be neki semmi. Pedig lenne minek!

Például még 2006-ban, majdnem a vb címébe került, hogy Massát feltartotta. Pontosabban, hogy a brazil szerint feltartotta, és ezt a versenybírók is így gondolták:

De hogy valami frissebbet mondjak, tavaly sem volt épp szívélyes a viszonyuk. Azt hiszem magyar fordítás nélkül is érthető, hogy Massa nem éppen hevesen gesztikulálva gratulál neki:

Én ezzel most nem Hamilton mellett akarok kampányolni. Szerintem Massával ők ketten a sorozat legantipatikusabb pilótái. Akkor már nyerjen inkább Kubica. Aztán jövőre jöhet újra Alonso. Ha a Renault ilyen ütemben fejlődik, nem elképzelhetetlen.

 

·  Egy főváros felé tartó intercitybe hátulról beleütközött egy személyvonat.
·  Legalább négy ember meghalt, több tucat megsérült.
·  Lemondott Szabó Pál közlekedési miniszter, Heinczinger István, a MÁV vezérigazgatója és Kamarás Miklós, a MÁV Zrt. igazgatóságának elnöke
(index)


Röviden ez történt ma. Szomorú dolog, azt hiszem fogunk még róla bőven hallani. Csak egy valamit nem értek. A MÁV-ot eddig se lehetett azzal gyanúsítani, hogy egy tökéletesen működő cég. Aki nap mint nap vonatozik, de talán az is elég, ha csak néha-néha, az tisztában lehetett a hiányosságokkal, visszásságokkal, működési rendellenességekkel. Azt persze nem feltételezem, hogy a fent nevezett személyek is így közlekednek, de talán nem túlzott naivitás azt feltételezni, hogy a problémákról valamennyire tudomásuk volt. Csak sajnos eddig általában akkor hallattak magukról, mikor egy-egy új típusú vonaton kellett parádézni másik pár öltönyös társaságában, esetleg sikerült valamilyen értelmes dolgot véghezvinniük (lásd ütemes menetrend). Egyébként mély hallgatás.

Most pedig, mikor ez a baleset történt - aminek súlyosságát véletlenül se szeretném lekicsinyíteni, de a jelenlegi állás szerint egy „kisebb” műszaki probléma okozta, illetve személyi mulasztás is közrejátszhatott - rögtön lemondanak. Még mindig nem értem...

Kedden BL meccsek voltak. Ez jó. Én rohadt válogatós vagyok, nem felel ám meg nekem akármelyik. Ez már nem annyira jó. TV-ben pedig persze, hogy nem azt adják, amit nézni akarok. Ez pedig végképp nem jó. Így marad újra a netes meccsnézés. Rövid szenvedés után be kell látnom, hogy az egyetlen működő stream valamilyen, nagy valószínűséggel dán tv adása. A hangon már meg sem ütközök, néztem én már távol-keleti kommentáros meccstől arabig mindent, azokhoz képest szinte kellemesnek mondható. A kép már kevésbé elfogadható, azon túl, hogy kicsi a felbontása (ez megfelelő távolságra helyezkedéssel a monitortól viszonylag korrigálható) néha meg-megáll, bekockázódik. Így legalább van időm gondolkozni (bár az ritkán vezet jóra).

2008.09.28. 8:00 am, Renault istálló főhadiszállása, Szingapúr

Kicsi, füsttel teli irodahelyiség, az íróasztal mögött egy ősz halántékú olasz úriember szivarozik. Akár egy maffiafilmben is lehetnénk, hogy nem, arról mindössze a sötét öltöny helyett narancssárga-citromsárga-sötétkék ruha árulkodik. Két koppanás az ajtón, majd egy hasonlóan öltözött fiatalember lép be a füsttel teli szobába. Fényt mindössze egy, élesen a szemébe világító lámpa ad.

- Hivatott, Főnök?
- Ülj le Nelsinho.
- Baj van?
- Nem, dehogy. Sőt, nemsokára örömünnep lesz!
- Az jó, ennek szívből örülök.
- Ne örülj még. Nagy győzelmeket csak nagy áldozatok árán lehet aratni. Te nem rég óta vagy a csapat tagja. Sok bosszúságot okoztál már nekünk eddig.
- Elnézést… - vágott közbe a brazil, de a Főnök rögtön félbeszakította.
- Csend. Most nem erről van szó. Még kezdő vagy, mindenkinek át kell esni a kezdeti nehézségeken. De épp itt az ideje, hogy valamit letegyél az asztalra. Erről akarok veled beszélni.

Ezután hosszabb szünet következett. A Főnök pöfékelt párat, miközben az ifjonc csendben várt.

- Idefigyelj, ugye jövőre is szeretnél a csapat tagja lenni?
- Minden vágyam.
- Remek. És ezért áldozatokat is hajlandó vagy hozni?
- Természetesen. Miféle áldozatról lenne szó?
- Akár az életedről! – szólt komoran a Főnök. A szemben ülő pilóta riadt tekintetét látva, kaján mosollyal a szája szegletében tette hozzá - De most nem erről van szó. Ha mindent úgy csinálsz, ahogy mondom, nem lesz semmi gond.
- Rendben - hagyta el a brazil száját egy erőltetett mosoly kíséretében.
- Mi fogjuk nyerni a futamot! – jelentette ki ellentmondást nem tűrően az olasz.
- Mi? - csillant fel Nelsinho szeme.
- Mi. Pontosabban Fernando. Jól figyelj ide, elmondom, mi a terv!

Ezután a kis brazil csak itta és itta főnöke szavait.

- Fernandónak alig tankolunk benzint. 12 kör után ki fog jönni, pár körrel mindenki más előtt tankolni. Miután ez rendben lezajlott, te a falnak hajtasz, de nem akárhogyan! A pálya egy szűk részén, ügyelve rá, hogy ronccsá tört kocsidat semmilyen körülmények közt se tudják egyszerűen lehozni a pályáról. Lehetőleg próbálj nagy adag törmeléket is a pályán hagyni. Ha bejön a safety car, aki rögtön kimegy tankolni, azt megbüntetik. Aki csak később, az már csak Fernando mögé jöhet majd vissza. Őt pedig semmi sem választhatja el a győzelemtől. Érhető voltam?
- Érthető! – válaszolta Nelsinho még mindig csillogó szemekkel.
- Örülök.
- Mindent pontosan úgy fogok tenni, ahogy mondta. Már tudom is, hogy a pálya melyik részén töröm össze a kocsimat.
- De csak óvatosan, vigyázz magadra! És most elmehetsz.

A fiatal pilóta átszellemülve hagyta el a szobát. Büszke volt zseniális főnökére, és örült, hogy ő is a Nagy Terv részese lehet.

Ezután minden úgy történt, ahogy a Főnök mondta, és mindannyian részesei lehettünk a szezon legnagyszerűbb versenyének…

- Ki az abszolút kocka?
- Aki szobája falára ASCII karakterekből készíti el kutyája képét poszternek.

Akár így is szólhatna a legújabb abszolút-vicc. De remélem nem így van. Bár nincs sok jogom beleszólni, el kell ismernem, magamnak kerestem a bajt. De attól még jól néz ki...

Egy esős őszi napon főhősünk (jelen esetben én) a Fifa08 program segítségével próbálja bebizonyítani, hogy a valósághoz hasonlóan a virtuális világban is a Manchester United a legjobb csapat a Földön. Következő áldozata az örök rivális, gaz városi vetélytárs Manchester City. A második félidő közepe táján fenti tétel bizonyságául már 2-1-re vezet (a kapott gól körülményeit már a múlt jótékony homálya fedi, de minden valószínűség szerint csakis valamiféle kirívó bírói csalás eredményezhette), mikor váratlan lépésre szánja rá magát, a galád ellen egy kaput jóval elkerülő lövés után nagy hévvel csap ez Esc billentyűre. Cserél.

Nemrég mély gondolkodóba estem, leültem egy korhadt fatörzsre, homlokomat öklömmel megtámasztottam, és töprengtem, mint Micimackó. Vagy az is lehet, hogy épp csak a villamoson utazva ért a felismerés, de ez a lényegen úgy sem változtat. Ugyanis arra az eredményre jutottam, hogy a zenei fejlődés befejeződött, elértük a csúcspontot, nincs hova tovább.

A Quart cikke alapján saját elmélkedéseim

Először is leszögezem, hogy dögöljön meg, aki engem elküldene egy lakatlan szigetre mindössze 8 számmal. Még 8 album kiválasztásával is bőven bajban lennék (a szigeten meg zenehiányban), 8 előadó komplett diszkográfiája már esetleg könnyebben kiegyeznék. De ha 8 szám, akkor 8 szám, ez is több, mint a semmi.

Valószínűleg sokan rásütnék a fenti címet az írásra, még az is lehet, hogy igazuk van. Biztos nem is zavarna annyira, ha holnap, a pekingi olimpia zárónapján az lenne a tét a vízilabda döntőben, hogy megnyerjük-e kereken tizedik aranyérmünket. De nem a tizedikért, mindössze a harmadikért küzdünk majd.

Kivételesen nem akarok összeesküvés elméleteket gyártani, nem akarom a gyenge szereplést magyarázni (főleg, hogy nem is nekem kell, ha kell egyáltalán valakinek), de attól még szerintem egy reális problémát írok le.

A két legsikeresebb sportunk érmek tekintetében az úszás és a kajak-kenu volt. Mi a közös bennük? A víz? És még? Hát az, hogy nincsenek bírók, akik nagyon befolyásolni tudnák az eredményt. Nem állíthatják meg 20 méterrel a cél előtt versenyzőnket, mondván szabálytalan volt, álljon 10 másodpercet. Nem lökhetnek egy nagyot az ellenfélen, ezzel pár méteres előnyhöz juttatva. Itt csak az olimpikonok vannak, akik magukra maradva, pillanatnyi formájuk, lelkiállapotuk függvényében lejátsszák egymás ellen a meccset.

És már azt hiszem nyilvánvaló jelen írás tárgya. Az olimpiát mostanában leginkább a dopping szóval együtt emlegetik legtöbbször, de én mellé rakok még egy negatív szót, szókapcsolatot: bírói csalás. Kicsit talán súlyos kijelentésnek tűnhet, persze játékosaink, edzőink, sportvezetőink így sose (vagy csak nagyon ritkán) mondták ki. Nekik nem is szabad, de biztos vagyok, egymás közt ők is keményebben fogalmaznak. „Nem nekünk kedvezett a bíráskodás”, „voltak kérdéses ítéleteik”, „rossz felfogásban vezették a meccset”, stb. Mind-mind ugyanaz, kicsit árnyaltabban fogalmazva.

Nem lehet mindent erre ráfogni, nem is akarok, de csak így kapásból, hány sportág volt, ahol nem csak én láttam úgy, hanem a riporter, az újságíró, vagy fentihez hasonló nyilatkozataikkal a közvetlen érintettek? Vívás, birkózás, ökölvívás, kézilabda, vízilabda. Olyat meg egyet se tudok mondani, ahol nekünk fújtak volna. Sokszor nem ezen múlott, mert így is nyertünk, vagy ha minket szerettek volna jobban a bírók, akkor is kikapunk, de nem egyszer volt, hogy úgy éreztem, éreztük, tust, gólt, pontokat, vagy ami még rosszabb érmet vettek el tőlünk. Ha saját gyengeségünk miatt vesztünk, akkor lehet rajta rágódni még egy darabig, de ilyen esetben marad a tehetetlen düh. És a reménykedés, hogy a következő olimpián nem a zöld asztal mellett próbálják eldönteni a dolgokat.

Unod az Olimpiát? Eleged van már az egészből? Zavar, hogy már a csapból is ez folyik? Az se érdekel, hogy hány aranyérmet nyerünk? Az meg főleg nem, hogy melyik hazánkfia ért el 14. helyezést egy sose hallott sportágban? Nem baj, ezeket akkor is látnod kell:

Voltam megint a bécsi állatkertben, és sok új állatot láttam. Például két (már nem is annyira) kis jegesmacit, mozgó(!) koalákat, kis orrszarvút, fóka showt, elefánt showt, koala showt (azt hiszem az számított annak, hogy megmozdultak), üvegen keresztül kaját kunyeráló orángutánt, aki mikor vállvonogatva mutattuk, hogy nem tudunk így adni, „elmagyarázta”, hogy juttassuk be neki az üveg fölött átdobva...

Meg persze ott voltak még a pandák. Ezúttal a papapandát (nem, nem dadogok) nem láttuk, legfeljebb egy pillanatra, helyette hosszan figyelhettük a kölykével birkózó mamapandát, majd mikor később arra jártunk a kicsi épp egy lecsupaszított fenyőfán igyekezett fölfelé, majd átküzdötte magát a mellette álló nagyobbra, melynek a tetején békésen elaludt.

A továbbiakban pedig beszéljenek helyettem a képek:

Van a fociban egy jó dolog, ami általában megmarad az elmélet szintjén, sose hagyják kiteljesedni. Ez pedig nem más, mint a feldobás. A bíró a kezébe fogja a labdát, a két legbátrabb odaáll, majd elszabadul a pokol, és szanaszét rúgják egymás bokáját, miközben vérre menő küzdelmet folytatnak a labdáért majd odasétál valaki, és önzetlenül visszarúgja a másik csapatnak a labdát. Ezzel persze nincs gond, sportszerűség, bla-bla-bla. De kéne valami megoldás, hogy ez néha tényleg mehessen élesben is. Például a meccs elején (meg a második félidő elején) középkezdés helyett simán mehetne ez. Ki ne lenne kíváncsi egy Materazzi-Vieira párharcra rögtön nyitásként? És akkor a focimeccseken is – a Forma1-hez hasonlóan, ahol sokszor a rajt a legizgalmasabb – mindenki már a kezdő sípszó előtt a TV előtt izgul majd, nem ugrik még ki a konyhába egy sörért, mondván 5 perc késés nem számít. És mondjátok, hogy nem vagyok zseni!

És este minden kiderül. Bővebben holnap!

Gondolom mindenkinek feltűnt, hogy az utóbbi időben nem igazán volt időm semmire. Ha másból nem, hát a blog frissülési gyakoriságából látszott. Tévézni is max egy-két dolgot szoktam már, nem mondhatnám, hogy csak úgy habzsoltam a filmeket. De szerencsére rátaláltam erre az oldalra. Voltak már hasonlók, mint például amikor nyulak játszották el a filmet pár percben, vagy csak simán össze voltak vágva. Ezúttal szövegesen adhatjuk át magunkat az élvezetnek, de sok pattogatott kukoricát senki se készítsen, legfeljebb ha „végig nézi” az egészet.

Sajnos sok csak úgy élvezhető igazán, ha előtte már láttuk, de így legalább gyorsan letudhatjuk az újranézést, ha arra vágyunk. Az oldal készítői ígérete szerint kivágták a filmekből a töltelékeket, amik néha többek, mint gondolnánk. Mondjuk 119 perc egy két órás opusznál.

Kedvenceim a Doom, Az oroszlánkirály, a Jurassic Park és a Mortal Kombat. Persze a többi se rossz. Jó szórakozást!

Tegnap este nem volt Zorall koncert. Főleg nem ilyen underground zorallkodás valahol szó szerint a föld alatt, ahol csupa illegális, engedély nélküli számokat játszottak volna. Így természetesen CD-t se osztogattak a bejáratnál, amin rajta lettek volna ezek a számok. Ebből adódóan le se lehet tölteni innen meg innen.

Mivel Zorall nem volt, ezért előzenekarnak a Harlot se volt ott. Nem is volt jó. Aztán nem lépett színpadra a Zorall, hogy eljátsszon pár számot, amit nem szabad. Nem törték darabokra a szívünk, nem voltak jók kicsit hozzánk, nem kívántak senkinek boldog születés-, vagy névnapot, nem mondott semmit az anyukájuk, nem volt szép a világ. És még csak véletlenül se vedeltek egész éjjel vagy kevertek valamit a piájukba, és nem bocsátottak meg mindent. Még a Dead Kennedys California über allesét sem írták át Csepel sziget über allesre, így nem is volt ennek az ősbemutatója. Miért is tették volna?

Közben persze meleg sem volt, senki sem izzadt, a zenekartagok főleg nem. Nem is vetkőztek félmeztelenre, pedig mindenki erre vágyott. Nem kotyogták ki, hogy Neoton fesztivál lesz, és arra két számmal készülnek, amiket el se játszottak. Nem volt herflizés, születésnapi ajándék átadás, állva nem tudós, ezért ülve gitározós szám, fergeteges hangszerszólók meg köcsög hóember.

Egyszóval semmi nem volt, senki nem érezte jól magát, semmi különös nem történt. Csak egy átlagos, unalmas szombat este volt.