A forradalmian új ötletem (legalábbis azt hiszem, de lehet, hogy már valaki kitalálta) a következő: egy hét ezentúl tíz napból álljon. Tehát be kell tenni plusz hármat, amiből kettő munkanap, és egy hétvége. Így az eddigiekkel ellentétben (hogy a hét 71,4%-án dolgozni/iskolába járni kellett), mostantól ez a szám 70%-ra csökkenne. Ez évente átlagosan kicsit több, mint 5 napot jelentene. A munkavégzés mégis hatékonyabb lenne, mert hét napot lehetne folyamatosan végigrobotolni, ritkábban szakítaná félbe a hétvége. Akkor pedig egy napig lehetne regenerálódni, majd másnap egy nagy buli, és jutna egy harmadik annak kipihenésére, és felkészülésre a következő hétre. Ezenkívül lehetne hosszabb hétvégi programokat is szervezni.
A „hét” elnevezést (mégha paradoxon is) megtartanánk az egyszerűség, és a beidegződés kedvéért. Ugyanezért a péntek lenne az utolsó munkanap is, talán elé lehetne betenni a két újat, hétvégén pedig a szombat és a vasárnap közé (hogy mégis a vasárnap legyen az utolsó). A neveiket még nem tudom, de biztos lehetne nekik találni valami szépet.
Persze erről azért nem ártana megkérdezni néhány okos közgazdászt, meg pszichológust is. És ha ezek után mégis bevezetnék, akkor lehet, hogy én lennék az első, aki két hónap után teljesen kikészülve könyörögne a régi rendszerért, és átkozná magát, és a hülye ötleteit.
