...avagy újra izgat a PicsaEz így most kicsit furcsán hangzik, de hát ez ellen nincs mit tenni, hiszen "egy provokátor hivatása a közönség elleni izgatás". Nézzük, ez mennyire sikerült nekik.
Első pillantásra az tűnik fel, hogy 15 új szerzemény kapott helyet korongon (ami ezúttal dual disc formájában jelent meg, de erről még később). Ez ugyan eddig se volt ritka a zenekartól, de a majd háromnegyed órás műsoridő akkor is dicséretre méltó. Első meghallgatásra egy jó albumnak tűnik, mindenféle extra nélkül, ami különösebben megragadná az embert. A számok rendben vannak, zenében, és szövegben is úgymond "hozzák a kötelezőt". De minél többször hallgattam meg az egészet, annál jobban kezdett tetszeni. A kezdeti "hallgassuk meg még egyszer az újdonság varázsa miatt" érzést egy hét után már felváltotta a "csak ezt akarom hallani, semmi mást" jelenség, ami ugyan már többször előfordult velem, és idővel a várakozásnak megfelelően alább is hagyott, de most a lemez kapcsán újra lángol.
Vissza a szövegekhez. Senki nem várhatott "de szép a világ, olyan jó szerelmesnek lenni, kék az ég és zöld a fű" jellegű sorokat (na jó, ez utóbbit esetleg), és nem is kapott. Van helyette politika, hazai, keleti, régi, aktuál, meg amilyen még van. Persze mindez kellő iróniával, és gúnnyal, úgy, ahogy egy punkzenekartól illik. Mondjuk Gyurcsány "Fletó" Ferkó többszöri, negatív felhangú emlegetése gonosz dolog volt. Legalább akkor egy "éljen a kommunista néphatalom" sort beleszőhettek volna, okot adva a büdös kommunistázásra meg zsidóbérencezésre. Elveszik még ezt az apró örömöt is azoktól, akiknek csak ez maradt.
Sajnos "búcsúdal" írására is lehetőségük nyílt. Szerencsére nem az az érzelgős, öngyújtó lengetős szám lett, az nem is állt volna jól. Van ismét egy munkásmozgalmi (vagy milyen) dal, a ...na meg a guantanamera. Elsőre az se tetszett annyira, mint például a Commandante, de tetszésindexe ennek is arányos az idővel.
Visszatérve a dual discre, annyira nem jött be. Szeretem, mikor egy CD-nek szép színes eleje van (az esetleges sérülésekről nem is beszélve). Jobb lett volna a DVD-t külön tenni, de mondjuk így is lehet örülni, azért az még a szép színes előlapnál is többet ér.
Mindenkinek ez az album se fog tetszeni (főleg egy bizonyos szívtipró gimi tanárainak), de egy próbát szerintem megér. Ha pedig elsőre mégsem tetszik, akkor megpróbálni másodjára, harmadjára... hátha nem csak nekem tetszik egyre jobban. Legrosszabb esetben is legfeljebb jól felizgul az ember. (Rossz az aki rosszra gondol.)
