Persze nem sírok, meg lehet őket érteni, a mai egyetemisták csak naphosszat lopják a napot, utolsó esélyként kihasználva a felsőoktatást a munkavállalás elkerülésére. Aranyifjúként tengetik napjaikat, minden gond nélkül élik örökké napvirágos életük (úgy látszik ez a májusi napsütés betett). Ezek után mi nekik az a havi néhány ezer forintos többletkiadás.
De ha már fizetni kell valamiért, legalább olyan szolgáltatást kapjunk cserébe, ami többé-kevésbé tisztességesnek mondható. Így ezennel 7(+1) pontba öntve megfogalmazom követeléseimet a MÁV felé, melyek betartását szigorúan elvárom:
1. Ne késsenek a vonatok! Minden járat a hivatalos érkezési időhöz képest maximum 10 perc késéssel érkezzen is meg!
2. Ha ez nem valósul meg, akkor ilyen esetben térítsék vissza a jegyár felét, 20 perc késésnél pedig az egészet! Bérlettel rendelkező utasokat úgy kell kezelni, mintha megfelelő jegyük lett volna az útra. (Kivétel tehető esetleg az önhibán, ritkán előforduló események hatására bekövetkező késés esetén. Például földrengés, felsővezeték szakadás...)
3. Késés esetén továbbá folyamatos és pontos utastájékoztatást mind az állomásokon, mind a vonatokon!
4. Jegy-, és bérletvásárláshoz mindenhol megfelelő számú pénztár (ill. automata) álljon rendelkezésre! (Maximum várakozási idő 5 perc.) A személyzet hozzáértő, tájékozott és segítőkész legyen!
5. A vonatokon legyen elegendő ülőhely, hogy mindenki úgy tudjon utazni, aki úgy kíván!
6. A vonatok legyenek tiszták és kultúráltak, takarítsák őket rendszeresen, a megrongált felszereléseket javítsák, ill. pótolják!
7. A hőmérséklet is legyen megfelelő, az évszákhoz, és aktuális időjáráshoz illő!
+1. A csincsilláknak is a tengerimalacokkal és az aranyhörcsögökkel megegyező bánásmódot!
Természetesen tudom, hogy ezek (sajnos) teljességgel elképzelhetetlen és kivitelezhetetlen dolgok ma Magyarországon, teljesülésükre az esély pedig 0. Tenni sem tehetek semmit, legfeljebb elküldhetem a MÁV-nak követeléseimet, hogyha nem teljesülnek, akkor ezentúl nem járok vonattal, nem hiszem, hogy falnak mennének az ijedtségtől. Mégis jó lenne rajtuk elgondolkodni, mert egyikről sem hiszem, hogy normális esetben túl nagy kérés lenne.