Surfin' Blog

Alvinék legújabb lemeze tulajdonképpen nem más, mint egy nagy társadalombírálat. Bizonyos szempontból teljesen érthető, ezt hozza ki a világ, Magyarország 2006-ban az emberből, és ezelőtt is jellemzőek voltak rájuk a hasonló szövegek.  Nincs az elején semmiféle, manapság annyira divatos intro, hanem egyből a közepébe csapnak. A zenével nincs is semmi gond, jó kis darálós punk, itt-ott lassabb részekkel. A szöveg is teljesen rendben lenne, csak valahogy túlságosan is egy kaptafára készültek a számok. Megkapja mindenki a magáét, a Magyar Kormány, Gyurcsány, Orbán, meg úgy az egész ország, de a szlovákok sem maradhatnak ki a sorból. De mégsem lett az a befelé-fordulós, depressziós lemez, mert a zene optimizmust sugároz, nem hagyja letörni az embert. Néhol ismerős dallamokat véltem felfedezni, de úgy konkrétan nem ismertem fel egyiket sem, lehet, hogy csak a fülem csengett. Összességében egy jól sikerült album, bár tényleg nem ártott volna rá egy (vagy esetleg két) egyszerűbb, nem túl bonyolult mondanivalóval rendelkező szám, csak hogy kicsit színesebb legyen az egész. A régi Alvin rajongóknak nem biztos, hogy tetszeni fog, de azért a többség szerintem nem fog nagyot csalódni, és akár új kedvenceket is találhat magának (nekem most pl. a Mossák az agyad, és A tolerancia földje). És megint csak azt tudom javasolni, hogy aki tud, menjen 22-én a pesti koncertre, és hallgassa meg élőben is, hogy hangzanak az új dalok.