Betegnek lenni szar dolog. Persze most nem kell semmilyen komolyra gondolni, csak valamilyen hülye vírus, esetleg gyomorrontás. Az is igaz, hogy még általános iskolás koromban néha mit meg nem adtam volna egy ilyenért. Enyhe láz, kis rendellenes gyomor-működés, és pár nap extra szabi máris elintézve. Csak az az idő már elmúlt...

0. fázis – a gyanútlan áldozat (jelen esetben én) még mit sem sejt. Pedig lehet, hogy épp most kapja be azt a végzetes falatot, vagy mászik bele valahol az a sunyi kis vírus.

1. fázis – világvége, égszakadás, földindulás, és ez mind ott benn, azon a kis helyen. Pontosabban csak egy darabig benn, míg ki nem tör, terítve be mindent és mindenkit, aki nem vigyáz. Egyetlen vigaszom, miközben a WC kagylót ölelem erősen (pedig igazából annyira nem is tetszik), hogy milyen jó, hogy nem vagyok masszív alkoholista. Nem lehet ezt kellemes érzés hetente (naponta?) átélni. A legrosszabb, mikor az a bizonyos ingerencia még mindig elő-előjön, csak már más nincs, ami így tegyen. Bizony, üres vagyok, mint a koplaló fehér holló, és már a véget vizionálom, mikor a kiszáradás szélére kerüléskor még a cukormentes teát is megkívánom.

2. fázis – vége. Eltűnt a vírus, akár azt is mondhatnám, hogy minden ok, de közel sincs így. Az erőm és életkedvem vészesen tart a 0-hoz, ami talán köszönhető annak a 3 szem krumplinak, amit az utóbbi két napban összesen elfogyasztottam. Persze azokat is csak azért, mert kedves családom minden ellenkezésem ellenére lenyomta a torkomon. Pedig én védekeztem, ahogy tudtam, de nem meglepetésre ők voltak erőfölényben. Szerencsére legalább már a hányinger a múlté. Illetve a múlté lenne, ha most már nem a kamilla-tea puszta gondolatától törne rám minduntalan. Ilyenek ezek a gonosz betegségek, nem elég, hogy alattuk szar, még utánuk is napokat emészthet fel az újbóli felerősödés.

3. fázis – de már látom a fényt az alagút végén. Azt hiszem egy étkezőkocsi közeleg. A gondolataimban mindenképp. Egymás után jutnak eszembe a finomabbnál finomabb ételek, és eluralkodik rajtam a birtoklási vágy. Megennék egy egész disznót, de inkább kettőt. Vagy szarvasmarhát. De jöhet szárnyas is, csak azt már tízesével kell mérni. Megtette a hatását a több napos éhezés, most egyszerre akarom az egészet bepótolni. Mennyiség és minőség egyben, az az igazi. Azt hiszem kijelenthetem, meggyógyultam. Már ha nem eszem most azonnal halálra magam. Vagy a fejemben repkedő ízes-színes-szagos receptkönyvek nem tesznek bennem kárt.