Régebben már próbáltam vonatbérletet venni még a hónap végén a következőre, de miután a pénztáros néni finoman elhajtott a búsba, hogy azt csak 1-jétől lehet, inkább lemondtam róla. Különösebben nem érdekelt, megvettem akkor, ugyan értelmét nem sokat láttam, hogy ez nekik miért jó, de rajtam ne múljon.

Most azonban, hogy emelik a jegyárakat, csökkentik a kedvezményeket, ellátogattam a MÁV honlapjára, hogy mégis mennyivel kell mélyebben a pénztárcámba nyúlnom. Persze még tegnap is sehol semmi információ erről, ami az index cikke után nem volt túl meglepő. De feltűnt valami a hirdetményeket böngészve:

A tanulók havijegye, illetve valamennyi egy útra vagy menettérti útra szóló menetjegy elővételben továbbra is megvásárolható.

Hát akkor rajta, ha májusban tényleg akkora káosz lesz, mint jósolják, akkor megéri. Arról a néhány ezer forintról nem is beszélve. Nem fűztem hozzá sok reményt, mért pont most adnának, ha eddig sem, de vesztenivalóm nincs, úgyhogy nincs mi visszatartson.

Tehát váci vasútállomás, sorba be (persze hogy a rövidebbe, amiben egy nő valami nagyon extrát akar, miközben a hosszabb már háromszor végig ért), végre én jövök:

- Csókolom, májusi ilyen-olyan bérletet szeretnék.
- Májusit nem adhatok.
- De miért? A MÁV honlapján olvastam, hogy elővételben is lehet venni.
- Én akkor sem adhatok.
- Akkor mi számít elővételnek, ha nem ez?
- Én nem tudom, de én előre bérletet nem adhatok.
- Akkor miért van kint a honlapon, hogy lehet venni?
- Mondom, hogy nem tudom, de én nem adhatok, hányszor mondjam még el?

Itt úgy döntöttem, a mögöttem egyre növő sor hatására, hogy inkább most felhagyok a próbálkozással. A Nyugatiban is megpróbálom (úgyis lesz egy órám), aztán majd kiderül.

Tehát Nyugati, itt már jóval hosszabb sor a pénztárnál (hiszen péntek van), de a falon a már említett MÁV hirdetmény. Ha bérletet itt sem akarnak adni (márpedig mér akarnának), akkor mutogathatom, hogy nem csak képzelődtem. Sorra kerülök, aranyos, mosolygós néni, megint mondom mi kéne, és már készülnék mutogatni a kifüggesztett lapra, mikor se szó se beszéd nézi a kilométer táblázatot, és nyomtatja a jegyet. Meglepődésemben szóhoz is alig jutok, de szépen megköszönöm, majd távozom. Ugye, hogy lehet ezt így is? Már csak a kalauzokkal való közelharc van hátra, hogy meggyőzzem őket, hogy nekem miért ilyen jegyem van, de hát ez sem lehet akadály.