Mai utazásom során, valahol a 49-es villamos árnyékában, a fővám téri megálló járdaszigetének szögletében egy valódi csodát pillanthattam meg. Egy kerekesszékes hajléktalan valami isteni közbeavatkozásnak köszönhetően (talán Jézus járt ott személyesen?) kinyújtotta lábait, nagy levegőt vett, és felegyenesedett. Ismét a saját két lábán állt, tekintetét az ég felé fordítva mormolt valamit (egy köszönömöt, vagy áment valószínűleg), majd lehajolt megigazítani a maga elé kitett papírt, rajta egy kalappal, kisimította a székében összegyűrődött párnát, nyújtózott még egyet, majd visszaült. És még mondja valaki, hogy csodák nem léteznek.