Surfin' Blog

Ismét a lassan már-már szokásossá váló figyelmeztetéssel kell kezdenem. Tehát, senki se olvassa tovább, aki Roma szurkoló, esetleg utálja a Unitedet, ugyanis tömény ömlengés fog következni a mai meccsről. Hiszen mást nem nagyon lehet arról mondani.

A meccs előtt három lehetőséget láttam:

1. Fantasztikus formában játszó, az elmúlt két meccset feledtetni kívánó Manchester. Ebben az esetben játszhat akármilyen jól a Roma is, esélyük nem lenne.
2. Nagyon akaró Manchester, sok eredmény nélkül. Ha egyetlen játékos se fog ki egy jobb napot, de az akarat megvan, akkor bármi előfordulhat. Ha sikerül egy gyors gólt rúgni, akkor még a továbbjutás is összejöhet, de egy bekapott gól megpecsételheti az egész meccset.
3. Az előző BL meccs, majd a Portsmouth elleni vereség útvonalán továbbhaladva szenvedés, minden kilátás nélkül, ami talán az egész szezonba kerülhet.

A három közül bármelyik előfordulhatott volna, legvalószínűbb mégis az első volt szerintem, legalábbis nagyon bíztam benne. Ennek tükrében (bár ezt utólag úgysem fogja senki elhinni nekem) 4-0-t (esetleg 4-1-et, vagy 4-2-t, abban nem voltam "biztos", hogy a Roma hány gólt rúg) tippeltem. Gólszerzőim:

 - Rooney (mert már rég rúgott)
 - Ronaldo (mert még nem rúgott)
 - Smith (mert sérülése után még nem igen mutatta meg igazi arcát, de én bízom benne)
 - O'Shea, Giggs, vagy valaki más

(Mondtam, hogy senki se hiszi el, legközelebb lehet, hogy előre leírom.)

A meccs:

Mivel egy 1-0 is elég lett volna, ezért féltem, hogy ismét ugyanabba a gödörbe lépnek, és sajnos eddig még sohasem volt jó vége, ha arra játszottak. Ferguson mester ígérete szerint rárontanak az olaszokra, és valóban. Sikerült olyan tempót diktálni, amit nem bírt, nem bírhatott a a Roma. Így a 20. percben már 3-0 volt az eredmény. Nem ültek rá az eredményre, nem álltak be vadul védekezni, folytatták, amit elkezdtek.

Fantasztikusan játszott mindenki, nem lógott ki senki a csapatból. Érezni lehetett, hogy Sir Alex igazán jól összerakta őket, megvolt az önbizalom, a tudás. A Romában is hamar tudatosulhatott, hogy ma maximum a minél kisebb vereségre játszhatnak. A szünetben már meg is volt az általam "megálmodott" eredmény, úgy tűnik, túl hamar ébredtem fel, a második játékrészt "elfelejtettem".

A szünet után ott folytatták, ahol abbahagyták. Szebbnél szebb gólok, megmozdulások, cselek... Jó volt látni, amikor egy-egy kihagyott helyzet után összemosolyogtak, és futottak vissza labdát szerezni a következő támadáshoz. Ezen az estén mindenki láthatta, hogy Európa jelenlegi legjobb csapata játszik, a mára kinevezett Lúzer FC, az AS Roma ellen. A Bayern/Milan is csak reménykedhet, hogy nem ez a CSAPAT lép ellenük pályára, hanem mondjuk az előző hétvégi, különben nekik sem lesz sok keresnivalójuk.

A végén is sikerült elkerülni a 2-1, vagy 3-1 eredményeként az egykapuzás által okozott millió kis szívrohamot, nyugodtan ülhettem a fotelben, és gyönyörködhettem a játékban. A máskor annyit szidott Old Traffordos közönségre sem lehetett panasz, énekeltek, kiabáltak, ordítoztak, bíztatták a csapatot. Persze mi mást lehetne ilyen játék mellett tenni?

Köszönöm nektek fiúk, Van der Sar, O’Shea, Brown, Ferdinand, Heinze, Ronaldo, Fletcher, Carrick, Giggs, Rooney, Smith, Evra, Richardson, Solskjaer! Ismét egy felejthetetlen estével lettem gazdagabb.

(És pont most szerzett vezetést a Valencia, már csak az a kérdés, hogy kibírom-e, hogy nem nézem meg előre az eredményt.)

A végére pedig még egy poén: "a Rómaiak csak 2 napra tervezték angliai kiruccanásukat, és mégis 1-7 lett belőle."