Ma reggel mikor bekapcsoltam a rádiót (természetesen a Slágert, a sok szemét között talán még az a legelviselhetőbb, meg a Bumerángot különben is szeretem) éppen reklám ment. Benne természetesen a szokásos önfényezés, csak valódi slágerek, csak a legnagyobb előadók, most csak valódi zene szól, bla-bla-bla... Aztán vége, ééés.... Pély Barna (talán így kell írni) nyáladzott bele az éterbe. Fiatal koromnak, és gyors reflexeimnek köszönhetően ugyan gyorsan kikapcsoltam egy 'szátok meg kíséretében, de ettől függetlenül nem kicsit akadtam ki.

Kezdődött ugye azzal, hogy a 60-as és 70-es évek legnagyobb slágerei, majd még hozzá jöttek a 80-as évek is, amivel még úgy semmi különösebb baj nem volt. Voltak ugyan néha idegesítő, esetleg egyszerűen csak szar számok, de a többség elviselhető volt. A 90-es évek "bekapcsolódásával" már kezdett higulni a dolog, aztán a "napjaink legjobb slágerei" tették be a kaput. Gond ezzel se lenne, vannak azért most is jó számok, csak valahogyan nem azokat válogatják ki a kedves szerkesztők. Kérdezem én, mit keres pédául a fent említett "sztárocska" "remekműve" a kínálatban? Akkor legalább az óránként vagy öt percet elfoglaló önfényesítésből vennének vissza, vagy alakítanák át, és mondanák meg az igazat.

Így inkább köszönöm, nem kérek belőle, maradok az mp3 lejátszómnál, abban még nemigen csalódtam.