Mi történik, ha 14 önjelölt, a focihoz nem értő dilettánst három hónapra összezárunk, kemény tréningnek vetjük alá őket, majd összeeresztjük a vérbeli profikkal? A kérdésre a Lúzer FC címmel induló műsor adja meg a választ.És mi történik, ha 14 önjelölt, a focihoz nem értő dilettánst három hónapra összezárunk, kemény tréningnek vetjük alá őket, majd az így készült felvételeket leadjuk a tévében, bízva benne, hogy valaki is megnézi?
A kérdésre szintén a Lúzer FC címmel induló műsor adja meg a választ. Hogy az mi lesz? Most még fogalmam sincs, bár szerintem akár még sikerre is vihetik a dolgot. (Mármint nézettség ügyben, a pályán ebben már nem vagyok olyan biztos.) Maga az ötlet nem olyan rossz, akár még jónak nevezhető is lenne, már csak a kivitelezés a kérdés.
Van ez a 14 falábú, fociról talán életében először halló ember, természetesen mindenki sejti, hogyan zajlottak az első labdaérintések. Szépen összevágott jelenetek, jön a labda, száll a láb, esik a "játékos", majd újra csak zakózik egy nagyot, közbe még két nagy luft, estleg egy bamba kapussal fűszerezve az egész. Kandikamera fíling ezerrel, hasonlókat néha (de tényleg csak néha) valódi focimeccseken is láthatunk, de azért a legtöbb mozdulatsor még megyekettőben is ciki lenne. Ezeken persze jól el lehet nevetgélni (már aki bírja az ilyen "poénokat"), de kérdés, meddig? Az első tíz perc még tényleg szórakoztató, de vajon mi lesz, ha még egy honapmúlva is ezt próbálják lenyomni az ember torkán?
Másik véglet, hogy a műsort a hivatalos kategória ("csapatépítő valóság show") alapján a valóságsó irányába tolják el. Lesznek esetleg majd "szexi" zuhanyzós jelenetek, miközben kibeszélik egymással a gonosz edzőbácsit, aki ma már másfél kilométert volt képes egyfolytában lefuttatni velük. Esti alvós bevágás, mikor hullnak a könnyek a párnára, jajj, lila folt van a lábamon. Biztos ez is bejönne egyeseknek (egyeseknek? Sajnos talán több ezer, Való Világon felnőtt embernek is), de remélem, azért inkább maradnak a "focinál".
Visszatérve az eddig látottakhoz, természetesen, ahogy várható volt, főleg poénos műsor született. Ezek javarészét ugyan szerintem bárki előre megjósolta volna (nem lett volna nehéz kitalálni, hogy Flóri majd leordítja a fejüket néhányszor, a sajátját meg szenvedve fogja, a mozgáshiányos "focista tanoncok" testkoordinációjáról nem is beszélve), de azért így "élőben" látva némelyik tényleg elég jól sikerült. Azon pedig, hogy Urbánt sztáredzőnek titulálták, még mindig röhögök, ha meglátom. (Úgyhogy ezentúl én pedig sztárblogger leszek, akár tetszik, akár nem.)
Fontos dolog volt még a megfelelő emberek megtalálása a feladatra. Első ránézésre elég jól sikerült, bár a homoszexuálisok száma sajnos meghaladja a kívánt értéket (ami termsézetesen 0, aztán jöhetnek a buziszervezetek ide reklamálni, akkor se bírom őket, és kész). Egyikük rögtön nyíltan fel is vállalta, sőt, még büszke is rá (de hát stylist a "drága"). Rajta kívül is van azonban még 2-3, aki biztos, és még legalább ennyi, aki nagyon esélyes. Tudom-tudom, esélyegyenlőség, tolerancia, meg hasonlók, de ezzel akkor se fogok kibékülni. Perszte előre sejthettem volna, a mai magyar médiát ismerve (főleg, hogy focit utáló "férfiak" a kiválasztottak).
Urbán Flóri egyébként eddig viszonylag jól teszi a dolgát, bár néha nagyon érződik a színészkedés, meg a beállított jelenetek is kicsit zavaróak, de el lehet hinni, hogy néha tényleg kijön a sodrából.
Van tehát néhány jelenet, amit kár lenne kihagyni ("költőgyerek" "bemelegítése", egymásnak ugrós feladat, Urbán és Véber őszintének tűnő szörnyülködései), csak egy órára leosztva ez talán túl kevés. Lehet, hogy még belenézek egy későbbi műsorba is, ha minden úgy adódik, remélem nem fog nagyon ellaposodni, de a mai magyar értékrendet ismerve, akár még ez is elég lehet a sikerre.
