Egy könnyűnek ígérkező mérkőzés elé nézett nemzeti csapatunk. A fölényes győzelem egyáltalán nem tűnt túlzott elvárásnak a felek erőviszonyát figyelembe véve. A kérdés csak az volt, mennyire sikerül felpörögnünk a tegnapi, rendkívül kimerítő erőpróba után. A választ hamar megkaptuk.

A hatodik percben már 5-0-ra vezettünk, mikor az Izlandiak megszerezték első góljukat. A meglepetésre irányítóként szereplő balkezes Nagy Lászlóval nem tudott mit kezdeni ellenfelünk védelme. Mint ahogyan a két szélen rohangáló Iváncsik testvéreknél, és az egymást góllövésben túllicitáló Mocsai-Laluska-Ilyés átlövőtriónál is jobb, végre ismét valódi tehetségéhez mérten játszó Gál Gyulával sem. A védelmünkre se lehetett panasz, egyesek a már-már az újra legördülő vasfüggönyt emlegették. És ha valahogyan sikerült rajtuk átjutniuk a szigetországiaknak, még mindig ott volt az ismét eksztázisban védő Puljezevics. Ennek köszönhetően a félidő közepén már 12-5-re vezettünk.
Az első játékrész végére ugyan kissé szorosabb lett az állás, de az utolsó percben rendkívül okosan kihasznált emberelőnynek köszönhetően 20-13-mal mehettek a csapatok a pihenőre. A külföldi országok riporteri azt találgatták a szünetben, hogy hogyan játszhat egy csapat ilyen frissen és felszabadultan egy megerőltető Európa bajnokság közepén.

A második félidőben ott folytatta a csapat, ahol az elsőben abbahagyta. Puljezevics helyett most már Fazekas kergette az őrületbe az izlandiakat, míg a támadósorunk a legkülönbözőbb helyzetekből lőtt gólokkal tette ezt az ellenfél kapusával. A kapufa mágnesként vonzotta a labdákat, majd rögtön lökte is őket tovább a hálóba. Már-már úgy tűnt, hogy nem bírunk hibázni, az izlandiakban is csak a szurkolóik folyamatos „Kispest, Kispest” kiáltásai tartották a lelket. Szükségük is volt rá, mert néha úgy látszott tűnt egy-egy gyönyörű átlövés vagy varázslatos, beállóból lőtt gól után, hogy legszívesebben azonnal indulnának is az öltözőjükbe. De csapatunk nem ismert kegyelmet, Gál Gyula ahányszor kapott labdát, annyiszor küldte el a kapus mellett/fölött/alatt, mintahogy távoli lövéseink is szinte mind célba találtak.

Az egyre jobban összetörő ellenfél ellen öt perccel a vége előtt már 37-19 is vezettünk, de talán a bírói páros sajnálatának köszönhetően a végén 38-22-t mutatott a kijelző. Csodálatos mérkőzésen aratott csodálatos győzelmünkkel újabb fontos lépést tettünk az olimpiai kvalifikáció felé.
És ha valaki egyes helyeken a Magyarország-Izland 28-36 eredményt olvasná, nyugodjon meg, az csak egy rossz álom. Holnap reggel majd felkel, és boldogan konstatálja, nyertünk. Mert nem történhetett másképp.