Már jó néhányszor meghallgattam ezt a lemezt, de még mindig elég vegyesek az érzelmeim. Nem tudom eldönteni, hogy ez egy jól sikerült album, pár gyengébb számmal, vagy csak egy közepes alkotás, kiemelkedőbb részekkel.

A Rock and roller nem rossz indítás, egy kis zúzással rögtön megadja az alaphangot. Majd következik egy lazább, punkosabb szám, a Déli partok, ami talán a legjobb szám lett a lemezen. Mintha kicsit Ramones-os lenne, de biztos csak képzelődök, hiszen olyat nem szabad. (Ahogy mondani szokták, bárminemű hasonlóság a valósággal csak a képzelet szüleménye.) De a zenéjén túl a szöveg is kifejezetten jól sikerült.

A Limbó-hintó már nehezebb kérdés. Az eredeti szám kifejezetten idegesítő, ehhez képest az se kis dolog, hogy ebből hallgatható feldolgozást csináltak, de azért még nem lesz akkora kedvenc, mint a Csakazértis szerelem. Ezt koncerteken már játsszák egy ideje, és már akkor sejtettem, hogy ez lesz a lemez egyik fénypontja a Valaki valamit kevert a piámbával (de hülyén néz ez így ki, így kell egyáltalán írni?) egyetemben. Sajnos ez utóbbi nem kerülhetett fel, nagyon nagy kár érte, bár lehet hogy jobb így, mintha annak is egy B változata (ami nem az, hanem csak olyan) lett volna.

A Könnyű álmot hozzon az éj szintén elég ütősre sikerült (a ska-s dolgokat mindig is szerettem), mint ahogy az Ő még csak most 14-re se lehet egy rossz szavunk sem. És most gondolkodhat el a kedves olvasó, hogy mit fanyalogtam én az elején, hiszen eddig szinte csak jót írtam. Eddig.

Következik az első (azt hiszem teljesen) saját szerzemény a Tűzön vízen át. Ez se rossz, talán még vicces is (bár nem biztos, hogy mindenki halálra röhögi magát rajta), de szerintem az Aludj csendesen királlyal össze se lehet hasonlítani. A Szállj velem akár még jobban is tetszhetne, ha Alvinék nem dolgozták volna föl sokkal előbb. Sokkal jobban. A fodrász meg egyszerűen tényleg nem tetszik, mint ahogy a Szeretlek is + nem is se. Annál nem hogy az Alvinos jobb (igen, ebből is van olyan), de... na jó, azért az eredeti még véletlenül se, de olyat írni már tényleg művészet lett volna.

A Kell még egy szó is kifejezetten jó Zorallosítva, a Pet Sematary nagyon illik hozzá, kár hogy ez se kapott engedélyt, és így egy ilyen elcseszett változatot hallhatunk csak hivatalosan. Sajnos azt kell mondanom, talán így jobb lett volna, ha mégse.

A Ma még nem ittunk semmit se lenne rossz. Macskajajjon. Így valahogy nem az igazi. Mint ahogy a Lökd ide a sört se sok újat mutat a Sing-Singes verzió után.

Elsőre az Induljon a banzáj! Se jött be annyira, de az legalább már egyre jobban kezd tetszeni. Az 5 grácia, és a Nem nősülök soha is a jobbak közé tartozik, csak (mégha hivatalosan egyik se jelent meg), nem tudtak az újdonság erejével hatni. Persze ez már csak szőrszálhasogatás.

Remélhetőleg a következő lemeznél kevesebb gond lesz a szerzőkkel, és újra visszatérnek az eredeti, híres magyar szöveg, híres külföldi zenével koncepcióhoz, ami mintha kezdene kicsit eltűnni. Addig is elleszünk ezzel a lemezzel, és reméljük, hogy pár dal sokáig a koncertprogramban marad.