Akar ön este, mikor holtfáradtan hazaért a munkából, és leheveredik pihenni a tv elé egy rakás dagadt, izzadó, lihegő szerencsétlent nézni? Ugye, hogy nem? Legalábbis remélem, hogy ezzel nem csak én vagyok így. Tudom, legszebb öröm a káröröm, és ha valakin csak egy kilóval is kevesebb felesleg van, mint a fent említett játékosokon, máris teljes magabiztossággal röhögheti őket szembe. De ez azért mégis elég sekélyes dolog.

Nem mintha az én nagy ötletem kevésbé lenne kicsinyes, ám mégis sokkal nagyszerűbb. Már-már gusztustalanul elhízott, saját (és egymás) izzadtságában fürdő és látványosan szenvedő emberek helyett nézzünk boldog, kiegyensúlyozott és vígan zabálóakat, akiknek összes hibájuk, hogy az átlagnál kissé vékonyabbak. (Bár egy-két egyéb fogyatékosságra előbb-utóbb úgyis fényt kell deríteni, mielőtt unalomba fulladna az egész.) És pont ez ellen akarnak tenni, úgy, hogy mindent megesznek, amit eléjük tolnak. Persze nem akármit, csak azt, amit ők kértek, esetleg egy tanácsadó segítségével választottak. Finomabbnál finomabb falatok, csupa ínyencség, mindezt valamilyen paradicsomi környezetben, hogy tényleg ne kelljen semmi mással törődniük a hízáson kívül. Esetleg még egy főzőműsorral is össze lehetne vegyíteni, ahol a legkiválóbb szakácsok versengnek az önfeláldozó hízók kegyeiért.

És hogy ezt senki nem nézné, mert nincs abban semmi élvezet, hogy azt bámuljuk, ahogyan más tömi magát a legfinomabb dolgokkal? Főleg, hogy nekünk csak zabkása jut? A pornófilmeket is nézi valaki, nem?

Szóval az ötlet tökéletes, azt hiszem, megyek és el is adom mondjuk az RTL Klubnak. Meg akár még a lelkemet is, kispórolt testalkatomra tekintettel lehetnék az egyik versenyző, és egész nap lógatnám a lábam luxuskörülmények között falatozva. Meg akkor talán majd könyvet is írhatnék, CD-t adhatnék ki, és ha jól meghízom, esetleg még valamelyik betelefonálós játék jó húsban lévő műsorvezetője is lehetek. Előttem az egész világ.