Surfin' Blog

Zeffer András a P.Mobil billentyűseként vált ismertté. (Már amennyire ezzel manapság ismertté lehet válni.) Később a Tunyogi, majd csak simán a the Rock Band-ben folytatta a zenélést. Tele volt tervekkel, éppen a legutoljára felvett akusztikus albumot akarta bemutatni zenekarával és egy vonósnégyessel színházi körülmények között. És akkor támadta meg a leukémia. Gyógyulása után tartotta a tegnapi közönségtalálkozót, hogy elmondja, ez azért nem volt annyira egyszerű, mint ahogy én most leírtam. Meg persze zenéljen is egy keveset, és meséljen a terveiről, hiszen mégiscsak ez az élete.

Ez az egész valahol ott kezdődött, amikor egy kivizsgálás után az orvos közölte vele, négy napja van hátra. Kegyetlen dolog lehet ez, akinek még nem volt része ilyenben, valószínűleg meg sem értheti. A legtöbben ilyenkor összezuhannának, beletörődnének. Mi mást is lehetne tenni? Hát harcolni! Erre végérvényesen elmondása szerint idős szüleitől való elbúcsúzása után döbbent rá. Érezte, hogy nem hagyhatja őket egyedül, küzdenie kell, ahogy bír. A legfontosabb dolognak pedig azt tartotta, hogy utálta, utálja ezt a betegséget. A lehető legjobban gyűlöli, és ezzel próbálta kiűzni magából. Mint kiderült, sikeresen.

Egy másik, nem elhanyagolható tényező a felépülésben az emberi kapcsolatok. Legfontosabb támasza a családja, felesége és lánya volt. De rajtuk kívül is rengeteg barátjának köszönte meg név szerint a segítséget, a bíztatást. És még több ismeretlennek, rajongónak, akik telefonon, interneten keresztül tették mindezt. Megköszönte még a tavalyi segélykoncertet is minden érintettnek, ami elmondása szerint eddig példátlan volt.

Röviden felvázolta a gyógykezelése történetét, a leukémia csodának minősülő eltűnésétől a csontvelő transzplantáción át egészen a hazatérésig. Elmondta, hogy ezt könyv formájában is tervezi kiadni még az idén, jóval részletesebben. Végül elérkezett a tegnapi nap. Lefogyva, rövid hajjal, de életerősen, és ami talán még fontosabb, életvidáman érkezett meg, hogy mindezt elmondja.

Ezután egyedül, egy szál zongorán eljátszotta a Ha szeretnél ma még című számot. Gondolom nem kell ecsetelnem, mekkora sikerrel. Majd bemutatta új zenekarának, az újjáalakult the Rock Band-nek a tagjait, akik a doboson kívül mind jelen is voltak, és így együtt játszottak el még néhány számot. Először is egy új dalt, amit a fent leírtak ihlettek, Kötéltánc címmel. Ezt követte a Bárcsak tudnánk vigyázni rád, az A tegnap itthagyott és a Legalább hosszan ég. Végezetül még egyszer hallhattuk a Kötéltánc-ot, és ezután indulhatott mindenki útjára.

Tanulságos volt a tegnapi este. Megmutatta, hogy nincs lehetetlen, erős akarattal és összefogással bármi elérhető. Egy csodálatos gyógyulás meséjét ismerhettük meg, és talán egy még csodálatosabb történet veszi kezdetét. Új zenekarával máris egy hatalmas visszatérő koncertet tervez október 27-ére, majd 2009-re az elmaradt akusztikus koncertet pótló turnét. Mindenben nagyban gondolkozik, két gitár, nagyon-nagyon nagy dob, még nagyobb pirotechnika. Gigantikus méretű koncertek, és egy fantasztikusan jó új album. Sok sikert kívánok neki terveihez, de leginkább jó egészséget. Hajrá Zefi!