Fél tíz körül sikerült a helyszínre érni, de még ez is korainak bizonyult, mivel nem engedtek le a pincébe, mondván a zenekar még nem állt be. Tíz után nem sokkal azonban már kezdett az első (és mint később kiderült, egyetlen) előzenekar. Az Alkoholt már a karácsonyi koncerten is láthattam, és akkor sem tudtak igazán meggyőzni. A zenével nem volt semmi gond, de az énekessel nem bírok kibékülni (bár a múltkorinál most jobb volt, mint kiderült, akkor valóban nagyon be volt rekedve, de most sem volt az igazi). Lehet keresniük kéne egy külön énekest (vagy ha a mostani "ilyen ütemben fejlődik", az se rossz), és akkor talán jobban tetszene. Bár másnak lehet, hogy pont így jön be.
Ezután következett volna a Snake Heart, akik csak a plakátokon voltak meghirdetve, de miután Fenegyerek már tíz perce szerelte a dobját, és Attila is a színpadra tévedt, már éles szemmel én is kiszúrtam, hogy "mintha már a Zorall készülne". És valóban.
Először még félnótáskodtak egyet, majd második szándékra kialudt a fény, és megdörrent egy durva dal (meg persze egyszerre a dobbant a sok szív), és mindenki Táncolt! Volt aztán minden mi szem-szájnak, és főleg fülnek ingere, régi dalok, új dalok, és még annál is újabbak. Másodszor hallva a White Weddinges Csakazértis szerelmet egyre erősödött bennem az érzés, hogy ez is egy újabb kedvenc lesz, a Valaki valamit kevert a piámbanról nem is beszélve, amit szerencsére már sokadszorra élvezhettem. Egy újabb remek album van kilátásban tehát, az eddigi dalok mellé remélem még sok-sok meglepetéssel. Már alig várom.
A számok futószalagon követték egymást, legtöbbször ahogy az egyik véget ért már érkezett is a másik, így az összekötő szövegek is rendre kimaradtak, amit személy szerint én egy kicsit bántam. A táncoslányok is elmaradtak, aminek most nem csak a helyhiány volt az oka, hanem Dóri várandóssága. (És a Bizarr dolog címet is a terhes-szex érdemelte ki.) Aki még nem tudta, az most megtudhatta, hogy ez a legszebb Ajándék (nem, nem a terhes-szex!). Sőt, "állítólag" Baby Zorall még meg is mozdult, stílusosan a Rossz vagyok, de használható alatt. Innen is minden jót, és sok boldogságot kívánok Nekik!
És akkor Valami véget ért, ami itt most sajnos a koncert volt, de természetesen egy kis ráadást még kaptunk (Szasza meg talán egy sms-t, amire még a színpadon válaszolt is, amit azért mégse kellett volna). Végezetül egy rövid ruhatári sorbaállás után boldogan (és zúgó füllel) távoztunk, remek péntek esti szórakozásnak bizonyult a koncert, köszönjük!
