Surfin' Blog

Én sem értem, mi van velem. Máskor ilyen esetben hevesen anyáznék, elküldenék mindenkit abba a bizonyos büdösbe, útravalónak pedig hamuba sült pogácsa helyett valami egészen mást csomagolnék. Megjegyzem, teljesen jogosan. Mert aki szerint egy alig több mint 40 kilométeres utat majdnem három óra alatt megtenni (amiből másfél óra az utolsó kb. 5 kilométer), közben majdnem egy egész havijegy árát elfüstölni kicsit sem bosszantó, annak nagyon rendben vannak az idegei.

De most én mégsem parancsolok, utasítgatok, követelek. Egyszerűen csak szépen kérek. Tudom, a mai világban ez elég furcsán hangzik, és talán el is lehetne rajta filozofálgatni, hogy ez mennyivel jobb, mégsem hiszem, hogy jobban működne, de talán pár szót megér. Tehát:

Szépen megkérem a BKV és a MÁV dolgozóit, hogy legyenek szívesek többet sztrájkot ilyen formában nem rendezni.

Persze erre egyből jönnek az érvek, hogy pedig sztárjkolni muszáj, mert... (Az indokok jogosságába inkább most nem mennék bele, ebből a szempontból teljességgel lényegtelen.) Hát akkor sztrájkoljanak. De ne így. A fenti kérésben a kulcs az ilyen formában volt. Értsd, ilyen formában, hogy egy egész város, mondhatni fél ország közlekedését lebénítsák, emberek ezreinek rengeteg bosszúságot okozva lehetetlenítsék el sokszor rendkívül fontos dolgaikat. Vagy csak egyszerűen a munkába/iskolába járásukat, egyszerű hétköznapi dolgaikat.

Tudom, egyesek jót röhögnek rajta, hogy szerencsés véletlen a dolgok ilyetén egybeesése, de nem mindenki véli ilyen viccesnek. Igazán lehetne kultúráltabban is intézni ezt.

Beszélek itt más formájú sztrájkról, kultúráltságról, csak értelmes megoldást nem adok erre. Hát tessék, ez is itt van: sztrájk alatt végezzék a munkájukat, csak ne követeljék, sőt, szólítsák fel az embereket, hogy ne fizessenek a szolgáltatásért. Mert mi is a céljuk? Valamilyen úton nyomást gyakorolni a cégükre. Most épp erre használják a sztrájkot úgy, hogy ezzel bevételkiesést okoznak (a BKV-nál ez így nem teljesen stimmel, de ez szintén részletkérdés), remélve, hogy ezután inkább kifizetik nekik azt a pár fillért, mielőtt nagyobb lesz a veszteség.

Így, ha a médián keresztül is értesítenék az embereket, hogy ne vegyenek jegyeket, ez a bevételkiesés ugyanígy meglenne, ráadásul az emberek is tudnának normálisan utazni. Ezután a háttérben, a színfalak mögött pedig egyezkedjenek egymással, ahogy akarnak, minket ez már legkevésbé sem érdekel.

Köszönöm!

Részlet a hvg.hu-ról:

hvg.hu: Becslései szerint hány roma megy el szavazni március 9-én?

Kolompár Orbán: Kevesebb, mint az országgyűlési választásokon. Az eddigi tapasztalatok legalábbis ezt mutatták. Egyébként fölöslegesnek tartom, hogy négy-ötmilliárdot költenek el a népszavazásra. Ebből a pénzből mind az 550 cigánytelepet fel lehetne számolni Magyarországon, enyhíteni lehetne a romák szociális nyomorán. Különben is, elképzelhető, hogy azon a napon a cigányok többsége már kinn lesz a földeken, mert kezdődnek a tavaszi munkák.

Azt hiszem jobb, ha ezt nem kommentálom. Mindenki ítélje meg maga.

Előtte... (ámde utána blogba vetve)

Kezdetnek egy egyszerű kérdés: a Fidesz tulajdonképpen minek is kampányolt? Igen, tudom, hogy ez kicsit költőire sikeredett kérdés, de jobban belegondolva van benne valami. A helyzet ugyanis a következő: megkérdezik az embereket, hogy ugyanmár, akartok ti fizetni valamiért (akármiért, bármiért...)? Hát persze, hogy nem. Ezek már csak ilyenek, (a ritka kivételtől, meg az arab olajsejkektől eltekintve) dehogy akarnak bármiért is fizetni. Adják ingyen a sört is, az lenne az igazi. És ekkor következik az ötlet kiagyalója, aki megpróbálja meggyőzni a jónépet, hogy nekik tulajdonképpen mégis minden vágyuk, hogy fizethessenek. Ha lehet kétszer is. Azért meg felesleges kampányolni, hogy ne akarjanak fizetni. Bármennyire is hülyék az emberek, mégis ez náluk az alapbeállítás.

Betegnek lenni szar dolog. Persze most nem kell semmilyen komolyra gondolni, csak valamilyen hülye vírus, esetleg gyomorrontás. Az is igaz, hogy még általános iskolás koromban néha mit meg nem adtam volna egy ilyenért. Enyhe láz, kis rendellenes gyomor-működés, és pár nap extra szabi máris elintézve. Csak az az idő már elmúlt...

Sok ember fantáziáját mozgatták meg a vonatokra nemrég kiragasztott, és ezzel további  értékes ablakfelületeket befedő matricák. Most, kissé kultúráltabb formában(?) (és további magyarázatok nélkül) megosztom én is a nagyvilággal az én remekművem:


(Az eredeti képet innen loptam.)

Szokásos napi rutinomat végezve, mielőtt a sok spamet egyetlen kattintással az örök bad sectorokra küldeném, szoktam rájuk egy futó pillantást vetni. És ma valamin megakadt a szemem, a feladó: FIDESZ. Mi a fasz? Azon kívül, hogy spammelni csúnya dolog, rögtön elkezdtem gondolkozni, hogy ez a levél mégis hogyan kötött ki a gmailes címemen. Talán egy kis mellékesért kölcsönkérték egy szovjet orosz hacker adatbázisát?

Persze rákattintva a levélre a rejtély hamar megoldódott, a feladó: noreply@myvip.com. A levél pedig:

Plakátpályázatot hirdet a Fidesz

"Így kormányoztok ti..." címmel plakátpályázatot indít a Fidesz a kormányzati bénázásokról. A témaválaszték bőséges, ahogy a megnyerhető díjak listája is.

Most itt a lehetőség, hogy Te is véleményt mondj a Gyurcsány-kormány "diadalmenetéről". Elő a kamerákkal, és töltsétek csőre a Photoshopot: olyan vicces plakátokat, képeket, rajzokat, montázsokat, karikatúrákat várunk, amelyek görbe tükröt tartanak a kormány elé, bemutatva a magyar mindennapok abszurditását. [...]

Mélyen címmel megjelent Mátyás Attila új lemeze, és bárki számára ingyenesen (és teljesen legálisan) letölthető a honlapjáról. Ha két szóban kéne összefoglalnom az albumot – és az F.O. System egy szó lenne – akkor úgy írnám le, hogy F.O. System light. De mivel nem kell ez tennem, és a felől is vannak kétségeim, hogy az F.O. System egy szó, ezért kifejtem kicsit bővebben.

Első hallgatásra elég furcsa volt a lemez. És itt a furcsát nem kifejezetten pozitív értelemben kell érteni. Nem az a rögtön magával ragadó, sodró lendületű alkotás. Háttérzenének kellemes, de még jó párszor végig kellett hallgatnom – esetleg más lelkiállapotban is – hogy úgy igazán elkezdjen tetszeni. Sajnos az F.O. System albumhoz nem hasonlítható, kevésbé lett darkos, kevésbé ütős.

A szövegvilága valamelyest hasonló, kissé elvont, kissé sötét, bár itt-ott megcsillan benne a fény. A tíz szám körülbelül azonos szintet hoz, nincsenek kilógó darabok semelyik irányba.

Megfelelő hangulatban hallgatva tehát egy igazán jó lemez, de egyébként is sokkal jobb háttérzenének bármelyik rádiónál. És gondolom azzal se mondok sok újat, hogy pénzért is lehet sokkal rosszabbakat kapni. Egy próbát azt hiszem mindenképpen megér, akinek felkeltettem az érdeklődését itt próbálkozhat.

Erről a címről most egy ’80-as évekbeli TV-műsor jut eszembe. Mármint a cím olyan, mintha az lenne. Bár nem hinném, hogy volt olyan. De ha mégis, akkor azért. És semmi köze nincs ahhoz. Ez csak egy „egyszerű” képrejtvény. A ’80-as, ’90-es és 2000-es évek előadóit, albumait és számait kéne kitalálni. 3×3×9-et, azaz 81-et. És csak kéne, mert (lehet, hogy csak én vagyok műveletlen meg az angoltudásom sem tökéletes) hosszas gondolkodás után is csak 25-re jöttem rá. Bár abban is lehet valami, hogy a régebbiek valahogy jobban mentek. Szóval hajrá, itt lehet kezdeni, a kommenteknél meg spoilerezni, nyugodtan segítsen aki tud. Köszönöm.

Megint áll a bál. A sztrájknak állítólag mára ugyan vége, de a közlekedés is jó esetben holnapra áll helyre, ráadásul az egész cirkuszt bármikor újrakezdhetik. Pedig lenne egy rendkívül egyszerű ötletem a probléma megoldására. Ha már annyira hisztiznek amiatt a +10% meg +250.000 Ft miatt, akkor megkaphatják, de...!

Nem igaz tehát, hogy bulvárosabb lenne az új Vágó?
Nem, nem. Most a velünk havonta váltva futó Széf pontosan azt teszi lehetővé, hogy mi kevesebb bulvártémát vessünk fel, kevesebb legyen a „Győzikékkel” kapcsolatos kérdés. Az igaz viszont, hogy a fanyalgó értelmiségnek rossz hírem van: az én definícióm szerint ma már nem az az általánosan művelt ember, aki jól ismeri mondjuk Rameau-t és a francia barokk zenét, hanem az, aki minél több kisközösséggel képes szót váltani. Tehát akár a fodrászatban, egy építésztársaságban, vagy egy sportklubban érdemben meg tud szólalni. Rameau-ról viszonylag kevés helyen esik szó, annál inkább mondjuk a Barátok közt-ről. Természetesen az, hogy a Barátok közt szereplői a magánéletben mit csinálnak, ki kivel jár, bulvártéma, de hogy a sorozatban mi történik velük, az szerintem igenis része lett az életünknek, arról tudni kell – tehát ilyesmi bizony többet szerepel majd a Milliomosban is!

Tegnap furcsa dologra figyeltem fel. Sört ittak mellettem. Ebben még nem is lenne semmi különös, többször előfordult már, de hogy a sörösdobozzal Sziget napijegyet lehessen nyerni már felkeltette az érdeklődésemet. Ilyen hamar elkezdenék a promóciót? Persze hogy nem, rövid olvasgatás után rájöttem, hogy ez még a tavalyi fesztiválra vonatkozik. És még mindig lehet ilyen sört kapni?- merült fel azonnal a következő kérdés, majd azzal a lendülettel fordítottam is fejjel lefelé a (szerencsére addigra már üres állapotba került) dobozt, ezáltal pedig egy újabb bugyrában merülhettem el a fogyasztói társadalom kizsákmányolásának poklának. Vagy valami ilyesmi. Mert az a negyedik hó mindenesetre legalábbis kérdéses identitású. A lényeg, hogy erős a gyanúm, hogy az átcímkézős botrány után nemsokára bekövetkezik az át... át... át nem tudom milyen botrány. És a helyzet csak egyre fokozódik.


A félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy nem én ittam a sört, még csak nem is gondoltam rá, mert az rossz dolog. Hiszen tudja mindenki, hogy az alkohol öl, butít, nyomorba dönt és ___________________ (az első helyes kiegészítő jutalma, hogy rámondhatja, hogy photoshop, a többieknek nem ér).

Egy könnyűnek ígérkező mérkőzés elé nézett nemzeti csapatunk. A fölényes győzelem egyáltalán nem tűnt túlzott elvárásnak a felek erőviszonyát figyelembe véve. A kérdés csak az volt, mennyire sikerül felpörögnünk a tegnapi, rendkívül kimerítő erőpróba után. A választ hamar megkaptuk.

Azt hiszem, ezzel hivatalosan is hadat üzenek a Cukiságnak. Az én medvebocsomat (na jó, nem teljesen az enyém, bár elfogadnék egy ilyet) küldöm az ő nyuluk ellen. Persze csak jelképesen, bár nem mintha úgy tűnne, hogy vérengzésbe fulladna az egész. Inkább egy közös durmolásba. Tehát lássuk a medvét:

Mindig egy kicsit kiakadok, ha egy hirdetésben helyesírási hibát találok. Persze, én is emberből vagyok, én is szoktam hibázni, de azért szerintem elvárható lenne, ha valaki reklámozni akarja magát, akkor legalább egy kicsit figyeljen oda. Vagy engedje rá arra a három mondatra - amennyiből a hirdetés áll - a nyomorult Word-öt. (Persze azt se kell készpénznek venni, de sok esetben segíthet.) És akkor nem bukkannék ilyen, ráadásul műveltségi(?) játékot hirdető bannerekre:

Egy tegnapi csodálatos meccsel elrajtolt a férfi kézilabda Európa bajnokság. Először is szeretnék gratulálni annak, aki a világesemények időpontját szervezi. A női vb-t sikeresen berakta a szorgalmi időszak utolsó heteire (ráadásul a Curling eb is akkor volt), most meg a vizsgaidőszak közepén kerülök folyamatosan döntési helyzetbe. Szerencsére most a tanuláson kívül más dolgom nincs, így talán a női vb-vel ellentétben az összes meccset láthatom (igaz, azokat talán jobb is, hogy nem láttam).

Már csak az a kérdés, hogy biztos jó-e ez nekem. Mármint hogy két naponta tövig rágom a körmöm, állva (illetve ülve, esetleg fekve) kihordok pár infarktust, és bosszút esküszöm pár idióta bíró ellen. Mert már előre látom, hogy ez lesz. Persze egy szoros találkozón aratott győzelem, egy vesztett állásból, hajrában megfordított meccs után óriási a boldogság, és örülök, hogy láttam. Na de közben!

Tegnap is az első ötven, ötvenöt percben nem sok nyugodt pillanatom volt. Tulajdonképpen semmi izgulnivalóm nem lett volna, ha a találkozó előtt lenyilatkozza valamelyik játékos, hogy nagyon jól fognak játszani, és végig koncentrálnak majd, nem engednek le a hajrára. Mert erre magamtól csak valamikor az utolsó öt percben jöttem rá.

De félek máskor az utolsó pillanatig kell szurkolnom. Lesz itt még időn túli szabaddobás, utolsó pillanatig foggal-körömmel küzdés az egy gólos előny megtartásáért, esetleg csak egyetlen apró gól bedobásáért. Részrehajló bírói ítéleteket se hinném, hogy pont most kéne nélkülöznünk, de ezek ellenére is azt hiszem, hogy ott fogok ülni az "első sorban" a tévé előtt, és erre bíztatók mindenkit. Nagy a tét, de remélem nem fogunk csalódni, úgyhogy kiabálja csak mindenki teli torokból: Ki a jobb? Magyarok!

Lehet, hogy kamu az egész (bár ahhoz talán túl sok időt pazaroltak el vele), de az se érdekel. Ezen akkor is meg kell szakadni a röhögéstől.

A történet egyszerű. Van az egyszeri ember (itt most nevezzük M. Gábor Miklósnak), aki rájön, hogy ez így sehogy se jó. Mármint ez az egész, dolgozni kell, szenvedni, aztán mégse jutunk sehova. Ez sajnos nem egyedi felismerés, de emberünk ebbe nem nyugodhat bele, őt fűti a tenni akarás. És mit tesz ilyenkor? Kitalál egy rendkívül eredeti ötletet, majd rendkívül idióta módon ki is vitelezi azt.

A sztori egyszerű, ő egy amerikai Marshal (vagy Marschal?), akinek drága kormánya fizeti minden költségét. Ezt mi más igazolhatná jobban, mint pár kézzel(!) írt lap, tele fehér házas pecsétekkel és aláírásokkal. Meg persze az összes fontos adattal. Ami meg nincs rajta, azt a tudakozó megmondja. De persze az anyja neve/születési idő rovat hibátlanul ki van töltve, hátha kéne.

És ezzel ő szépen besétál a legközelebbi Tescoba (hát hol máshol vásárolhatna egy amerikai Marshal), és előveszi a vásárlási listát, amiről már messziről látszik, hogy mekkora műgonddal és hozzáértéssel állították össze. Rajta a sok drága dolog (meg pár közepesen drága), amivel drága hősünk büszkén a pulthoz fárad, talán még egy amerikai egyenruhát is szerzett, és átnyújtja az ott lévő hölgyikének.

Na, ekkor lettem volna ott, ha ez valóban megtörtént, és figyeltem volna az arcokat. Mastercard reklámnak mindenesetre elment volna.

Ezek esküszöm nem normálisak. A nürnbergi állatkertben is született három jegesmaci, de persze ezeknek is csak valami szívtelen anya jutott, mint Knutnak. (Igaz voltak, akik szerint őt is inkább meg kellett volna ölni.) Megölésről itt szó sincs. Minek is, ha pár nap alatt maguktól is meghalnak...

Az idióta igazgató ugyanis azt vette a fejébe, hogy nem kell nekik is a nyakukba egy Knut-mánia. De miért? Zavarná, hogy megsokszorozódna a látogatottságuk? Megnövekedne az ismertségük/népszerűségük? Hosszú sorok kígyóznának a pénztáraknál? Beindulna a merchandise gépezet? Mindenhol plüss jegesmacikat árulnának? Meg jegesmacis tollat, bögrét, baseball-sapkát, tangát, stb.? Nem biztos, hogy ez olyan rossz lenne nekik.

Meg persze az embereknek se lenne rossz. Lehetne menni, és aranyos jegesmacikat nézni. Meg ha már ott vannak, akkor az aranyos kiszsiráfot, meg minden egyebet. Meg venni a gyereknek az előbb említett jóságokból.

A kis bocsok szempontjából pedig már nem is részletezem mennyire nem lenne rossz.

Persze az is lehet, hogy igenis egy új Knut-mániát akar, és már ezzel a média-hackkel el is kezdte. Bár akkor elég rossz poén, igaz, valószínű működik. És talán jobb is lenne, ha így lenne.

A fáradtságnak is vannak fokozatai. Nem tudom mik azok, és azt se, hogy hol tartok, de azt hiszem, elég magas szintre sikerült eljutnom. Mindezt akkor állapítottam meg, mikor már több mint 20 perce játszottam ezzel a játékkal. Vigyázat, addiktív!

Már jó néhányszor meghallgattam ezt a lemezt, de még mindig elég vegyesek az érzelmeim. Nem tudom eldönteni, hogy ez egy jól sikerült album, pár gyengébb számmal, vagy csak egy közepes alkotás, kiemelkedőbb részekkel.

A Rock and roller nem rossz indítás, egy kis zúzással rögtön megadja az alaphangot. Majd következik egy lazább, punkosabb szám, a Déli partok, ami talán a legjobb szám lett a lemezen. Mintha kicsit Ramones-os lenne, de biztos csak képzelődök, hiszen olyat nem szabad. (Ahogy mondani szokták, bárminemű hasonlóság a valósággal csak a képzelet szüleménye.) De a zenéjén túl a szöveg is kifejezetten jól sikerült.

Nem tudom, melyik idióta tervezte már megint a tv2 karácsonyi programját. Tulajdonképpen semmi komoly - lehet megint csak én unatkozok két bejgli között túlságosan - de hogy először leadják a Shrekből az angyalt, majd rögtön utána a Shrek első részét, azért szerintem kicsit furcsa. Persze biztos nincsenek túl sokan, akik most látták először, de ők komolyan elgondolkodhattak, mikor a zöld ogre az első rész közepén a sárkány kastélyába tévedt kiszabadítani a királylányt. Hiszen mintha az előbb pont ez a sárkány mulatott volna velük karácsonykor, ráadásul a szamár még drágámnak is szólította. De a királylánnyal se stimmel valami. Pont ugyanolyan hangja van, mint Shreknének, ráadásul a nevük is ugyanaz. Csak akkor még kicsit sápadtabb volt. Szép kis keveredés.

Tudom, ezt tavaly egyszer már ellőttem, de azóta se találtam jobb karácsonyi dalt (ez meg azóta is jó), ráadásul biztos élnek még a Földön emberek, akik (mily nagy hiba) ezt még nem hallották, páran így talán pótolhatják a hiányosságukat. Nyáltengerben úszó angyalkákat, akik kánonban éneklik a Jingle Bells-t pár viccesnek szánt, ám inkább csak szánalmasra sikeredett rénszarvassal biztos nem fogok berakni. Aki ilyet akar, az úgyis talál máshol bőven. (Na jó, valamilyen Micimackós kis videó biztos elbizonytalanítana, de inkább nem keresek.)
Szóval csak arra akartam kilyukadni, hogy Boldog Karácsonyt mindenkinek! És készüljetek fel, hogy valószínűleg jövőre is ez a videó lesz.

Nagy nap ez a mai. Aki nem tudná, ma van egy éve, hogy előtört belőlem a valahol mélyen lappangó vágy, hogy hülyeségeimmel ne csak közvetlen környezetem, hanem az ide tévedő szerencsétleneket is fárasszam. Így már 365 napja írtom kisebb-nagyobb időközönként a gyanútlan áldozataim agysejtjeit, vagy csak dühöngöm ki magam apró-cseprő gondjaimon, és szórakoztatom emberek tízezreit, százezreit, millióit. Köszönöm anyukámnak, apukámnak, mindenkinek, aki idelátogatott, elolvasta, hozzászólt, blablabla...

Persze a nagy napra készültem is valamivel. Azzal a hihetetlenül egyedi, és megismételhetetlenül hihetetlen ötlettel álltam elő, hogy megosztok egy kis kereső statisztikát a velem együtt ünneplőkkel. Ha kicsit talán egyhangú lett, az nem az én hibám, hanem a sok perverzé, aki csak pornóra vágyik a neten. (Ne jó, persze van más is, csak azok nem olyan érdekesek.) Íme tehát, itt vannak a legérdekesebb gyöngyszemek, köztük sok olyan, amiről még azt se gondolnám, hogy élő ember ilyenre rákeres, nemhogy azt, hogy pont itt találja meg. (Vagy ha meg nem is, de csak idejön.)

(Lapozás előtt felhívom mindenki figyelmét, hogy itt egy 18-as karika képe lenne, csak lusta voltam keresni, valamint gyenge gyomrúak, és erkölcscsőszök is csak finom kattintsanak a továbbra!)

Minden rendes magyar állampolgár kívülről fújja már, hogy "megszorítások vannak, spórolni kell". Hallhattuk már éppen eleget, sokszor saját bőrünkön tapasztaljuk az ínséges idők hatását. És akkor rábukkanok egy nem csak teljesen értelmetlen és érthetetlen, de ráadásul még szörnyen pazarló dologra is. A metrókon égnek a lámpák! (Nem, nem az utastérire gondolok, hanem a fényszórókra.) De miért?

Persze sötét van, hosszú fekete alagút, lámpák nélkül szegény vezető csak ülne egyedül, és nem látna semmit. De mit akar látni? Nincs ott semmi! Hosszú nagy lyuk, mikor valami érdekesebb jön (állomás), akkor ott úgyis van világítás. Így meg csak pazarolják a drága áramot. Szörnyű...

Otthon töltötte a péntek estét. Szépen fényesítgette az F5 feliratú billentyűt az LCD monitorja halvány fényénél. Tudta jól, éjfélkor mindkettejükre nehéz idők jönnek, készült a harcra. A vizsgajelentkezés nem egyszerű dolog. Módszeresen felállított, hosszas gondolkozás után kialakított, tökéletesnek vélt vizsgarendjének csak egy dolog állhatott útjába. Úgy hívták, "a szerver nem elérhető". Mindenki rettegett ettől a mondattól, tudta jól, hogy be fog következni, mégsem készülhet fel rá kellőképpen.