Tulajdonképpen sok dolog nem derül ki belőle, de az egyik legfontosabb mégis. Az alkotókat nem ragadta magával a 3D-s láz, nem törekednek a csili-vili, hiper-szuper animációkra (mint például a Vuknál), maradtak a jól bevált képi világnál. Persze öregedni mindenki öregedett a lepergett két évtized alatt, az idő vasfoga hőseinket sem kímélte. De az ismerős vonások ismerősek maradtak, és nem cserélődtek holmi térbeli vacakra.
A másik legfontosabb dolog a szöveg. Ennyiből sajnos nem derült ki, hogy hozzák-e az előző rész színvonalát. És ez a nehezebb dolog. Míg a megrajzolást nagyon elrontani nem lehet a kész recept alapján, a szöveg igen kényes kérdés. Alig van ma Magyarországon pár 20 és 60 év közötti ember, aki nem tud legalább 2-3 idézetet a műből. Ami nem is nehéz, hisz szinte minden második mondatából szállóige lett. A párbeszédek hihetetlenül szellemesek voltak, a poénok nagyon ütöttek. Emlékszem, kisgyerekként is végig tudtam röhögni, de volt néhány poén, amit csak érettebb fejjel értettem meg. Ez volt az egyik fő varázsa, kicsi és nagy együtt ülhetett le elé, akár tizedszerre, századszorra, ezredszerre is, soha nem lehetett/nem lehet megunni.
Persze az örök fikázók már most fanyalognak, és ha még tényleg szinte tökéletesre is sikerül a második rész, akkor is lesznek, akik csalódnak benne. Én mégis bízom az alkotókban, remélem, hogy amennyire csak lehet, összeszedik magukat, és egy újabb klasszikust alkotnak. Aztán majd karácsonykor újra együtt megy öreg és fiatal, hogy felhőtlenül szórakozzon a mozikban