Kis korában mindenki legalább egyszer elképzelte (aki nem, az hazudik), hogy mi lenne, ha elkezdene lefelé ásni a földbe. Sokat. Nagyon sokat. Mondjuk egészen addig, amíg a túloldalon elő nem bukkanna okos kis fejecskéje. Aztán jól körülnézne, és mit látna? Na, mit?

Hát épp ez az. Engem (ha jól emlékszem), azzal hülyítettek, hogy Ausztráliába lyukadnánk ki, hiszen az van a Föld túloldalán. (Ha csak én lettem volna az egyetlen, akit ezzel a mesével etettek, akkor mindenkitől elnézést kérek.) De most a helyzet komolyra fordult. Épül a 4-es metró, egész nap veszettül ásnak a fúrópajzsok (igen, tudom, hogy még mindig alagútépítő-pajzs, de az úgy hülyén hangzik), és a hazai viszonyokat ismerve bármikor rosszra fordulhat a helyzet, és egyszer csak elkezdhetnek függőlegesen lefelé menni. Ezek után pedig nem élhetünk tovább ebben a bizonytalanságban, hogy mégis ki/mi fog átesni hozzánk a messzi délről egy ilyen esetben.

Még szerencse, hogy van ez az oldal. Itt bolygónk bármely pontjára kattintva kiderül, hogy ha ott változnánk hirtelen légkalapáccsá, hol lyukadnánk ki. És rossz hírem van. Ha ez a pont valahol kis hazánk területén lenne, hiába várnánk, hogy egy beszívott koalamaci mosolyog ránk az alagút másik végén. Még csak egy Zsebibabára se lenne túl sok esélyünk, lévén, hogy nem Ausztráliába érkeznénk, hanem a Csendes-óceán közepébe bele. Ott pedig csak víz van, sok-sok víz. És akkor az egész átömlene ide a lyukon, a Kárpát-medencéből meg talán valódi medence lenne. Úgyhogy inkább senki ne áskálódjon, ha kérhetem.