Akit kicsit is érdekel a téma, az előzményekkel nagyjából biztosan tisztában van. Visszamehetnénk akár egészen a nyolcvanas évekig, de talán elég az utóbbi néhány hónap eseményeit röviden összefoglalni. A csúfos eb-selejtezők beli kezdés után a lemondott Bozsik Péter helyét Várhidi Péter vette át. Jelszava a fiatalítás volt, és mindehhez két-három év türelmet kért az MLSZ-től és a közvéleménytől. Válogatási elveivel azonban sokan többen nem értettek egyet. Egyre többször, és több helyen jelentek meg olyan találgatások, hogy bizonyos felsőbb körök érdekeinek engedelmeskedve, külföldi eladásra szánt labdarúgók élveztek elsőbbséget a címeres mezért folyó harcban. Mi több, egyesek a kapitányt csak egy bábnak tartják, önálló gondolatok, és tettek nélkül. (Illetve egy-két kivételes, egyéni megnyilvánulástól eltekintve, amikből finoman fogalmazva sem jött ki jól, hogy csak Koman Vladimir és a Sampdoria nevét említsem.)Ezekkel talán nem is lett volna baj, ha jöttek volna az eredmények. Vagy legalább egy lelkes, a végsőkig harcoló fiatal csapatot láthattunk volna. De had ne mondjam, hogy ez mennyiben valósult meg.
És akkor az elmúlt napokban történtek azok a finoman szólva is furcsa események, amiktől nemhogy tisztult a jelenlegi kép (a jövőről nem is beszélve), hanem sokkal inkább még több kérdést vetettek fel. Először egy háromtagú testületet neveztek ki, a szövetségi kapitányt ellenőrizendő. Az ő feladatuk, hogy a Várhidi által kijelölt keretet és kezdőcsapatot jóváhagyják (talán még a cseréknél is fel kell kiabálnia a VIP páholyba, hogy szabad?), ám egy esetleges (vagyis sokkal inkább valószínű) bukás esetén a felelősség továbbra is a kapitányt terheli.Ezek után kérdem én, miután az egész magyar labdarúgás elnökségét különböző csúnya dolgokkal vádolták, nem meg kellett volna próbálniuk a vádak alól tisztázni magukat, vagy legalább csöndben hallgatniuk, remélve az ügy mihamarabbi lecsengését? Erre fel nem ilyen kétes döntéseket hoznak, még jobban megerősítve az emberekben, amit már eddig is sejtettek? Kijelölnek egy bizottságot, arra az esetre, ha a bábjuk önálló tudatra ébredne? Ha Várhidi tényleg csak egy báb, akkor erre miért volt szükség? Vagy ha mégsem az, akkor tényleg annyira vak, hogy nem látja, mi történik? Hogy még örül is, hogy a gyerekszobájához óvóbácsik is járnak?
Majd nemsokára érkezett a pontosítás. Bicskeiék nem is gonosz elnyomók, csak kedves tanácsadók. Ha Várhidi elbizonytalanodna, bizalommal fordulhat hozzájuk segítségért. Á nem, dehogy kötelező, ha megy neki egyedül, úgy is jó, ők csak a biztonság kedvéért vannak. És most jött el a pillanat, hogy már semmiben sem vagyok biztos. Tényleg lehet, hogy ennyire hülyének néznek minden magyar, a labdarúgásunkért aggódó embert. Vagy csak félreértelmezzük az egészet. Az eddigi összeesküvés elméletek mind hibásak, valami teljesen másról van itt szó? Bár erősen tartok tőle, hogy az előbbi, tenni úgysem nagyon tehetünk semmit ellene.
