Surfin' Blog

Tegnap este voltam életemben először, és most már valószínűleg sajnos utoljára is a Süss fel napban. Mi is lehetett volna erre megfelelőbb alkalom, mint egy Road koncert? (Hát kettő, csak az azért elég ritka.) Ha már a GBH-ra nem jutottam el, akkor most végigbolyonghattam (szó szerint) a helyet.

A 8-as kezdés tükrében még a 9-es érkezés is túl optimistának bizonyult, de így legalább volt szerencsénk(?) megnézni a két előzenekart is. Hogy ez mégis mennyire volt annak tekinthető?

A Greedy Fly kezdett, akik valamilyen metált nyomtak, talán nem is rosszul, de ezt nemigen tudnám megmondani, mivel a stílus elég távol áll tőlem. Pedig a fiúkra nem lehetett panasz, mindent megpróbáltak, még egy szerelmes számot is eljátszottak. Igaz azt nem igen tudtam eldönteni, hogy miért az, mert laikus füllel hallgatva olyan volt, mint bármelyik másik. Talán a szövegében (amit lehet, hogy csak túl csekély mértékű angol tudásom miatt nem igazán értettem) volt a kutya elásva (nem mintha az olyan romantikus téma lenne).

A másodiknak következő Gazdálkodj okosant már egyszer láttam, szintén Road előzenekarként, de akkor nem hagytak bennem maradandó nyomokat. Nem úgy, mint most. Ők változtak, vagy én, fogalmam sincs, de nagyon bejött, amit csináltak. Kár lett volna kihagyni, még CD-t is vettem (volna, ha nem írt volna ki az autó lejátszója a második, cserepéldányra is errort). A koncert alatt roadék már a hátsó "lyukban" gyülekeztek, látszott rajtuk is a türelmetlenség.

Gyors átszerelés után már kezdtek is, rögtön két egybeérő számmal az intró után. Ami nem az eddig megszokott, CD-n is hallható volt, hanem egy teljesen új, szintén hasonló hangulatú bevezetés. Ugyanígy Goya is vadiúj hangszerrel lépet a színpadra, de minden más maradt a régi, a lendület, a lelkesedés, a dalok... Kivéve egyet, hiszen az új (sajnos csak egy év múlva megjelenő) albumról is kaphattunk egy kis ízelítőt, Eldorádó címmel. Olyan igazi Roados lett, gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki már alig várja ezt a "harmadik harapást".

Máté elnézést kért mindenkitől, hogy nem tudott róla, hogy 18 év alatt nem lehet (vagyis hogyne lehetne, csak ügyesen kell csinálni) bejönni a helyre, ezért arra az estére mindenkit "kinevezett" annyinak. Nekem ezt nem volt olyan nehéz elképzelni, de azért akadtak szép számmal, akik díjazták volna, ha ez az állapot kicsit tovább tartott volna. De addig is énekelte (énekelte? üvöltötte) mindenki a Birthday songot.

A többi "nagy sláger" is jött egymás után sorba, ezért is szeretem a Roadot. A kedvenc számaim többségét mindig eljátsszák, igaz ez nem túl nehéz, mert még nincs túl sok mindenből válogatniuk. Csak azt sajnálom, hogy a Nézz rám megint kimaradt, majd talán egyszer. Lehet, hogy egy "kőkemény metált játszó" (by Fókusz) banda imidzsébe ez nem illik bele.

Még egy órája sem ment a koncert, mikor Máté kijelentette, hogy "ez egy jó hely", és ezért be is fejezik a mai műsort (az összefüggést azóta sem értem). Nem is vicceltek, a végén szépen eltűntek, de azért a visszázásra kaptunk még az arcunkba bele két számot. Nem kell más, és Ne mondd, és ezzel tényleg vége lett a jónak. Kicsit (vagy nagyon) talán túl hamar, de ettől függetlenül egy jó koncert után indulhatott mindenki útjára. A hosszon kívül panasz nem nagyon lehet.