Úgy látszik, mostanában ha Zp-be akarok menni, akkor az egy heti forróság után hirtelen ég- és földindulás, szakadó eső, mennydörgés, meg minden, ami kell. De a Zorallal ellentétben most egy kicsit elszámította magát, és még pont időben vége lett, hogy semmi se tartson vissza, hogy útnak induljak. Még szerencse, hiszen - mint kiderült – a Petőfi híd környékén híre sem volt az esőnek.

Már sok helyen sok jót hallottam a zenekarról, úgyhogy különben is itt volt már az ideje, hogy személyesen is megtapasztaljam, mi igaz a mendemondákból. Nagyfokú hasonlóság, mind a zene, mind a megjelenés terén, fantasztikus hangulatú koncertek, hallani egyre több helyről, amerre járnak. Ennek eredményeként én is rendkívül nagy elvárásokkal érkeztem meg a tetthelyre, ami sokszor nagy hiba lenne, de vajon AB/CD esetében is?

Nem sokkal fél kilenc előtt tűnt fel a színpad sarkában lévő kis lyukban a zenekar énekese. Hogy is lehetne eltéveszteni, hiszen Brian Johnsonon és az AC/DC tribute bandek énekesein kívül legfeljebb falusi kiskocsmákban lehet ilyen sapkában embert látni. (Meg talán Csehországban, ha lehet hinni a cseh vígjátékoknak.) Nem sokkal később felhangzottak a Stiff Upper Lip eltéveszthetetlen első hangjai. Majd a második számnál már biztossá vált, nem tévesek a híresztelések, valóban nem csak megszólalásig emlékeztetnek az eredetire.

Jöttek sorra a nagy "íszí" slágerek, zeneileg szinte hibátlanul, miközben saját karakterét is tökéletesen adta mindenki. Az álAngus és álBrian (bocsánat, hogy a nevekre nem emlékszem) a színpad elején csinálta a show-t, míg a többiek "szerepüknek megfelelően" a háttérbe vonultak (ami a dobosnak talán nem is volt olyan nehéz), csak vokálozni jöttek előre néha a mikrofonokhoz. Az Angus sztriptíz és a földön fetrengés sem maradhatott el, ahogy egy igazi AC/DC koncerten illik.

Az est sztárvendége Hobo volt, aki közölte, hogy most olyan számokat fognak játszani, amiket ő szeret, azaz Pet Shop Boyst. Elsőként tehát jött a Kopaszkutya, majd még másik két klasszikus. Nem mondom, hogy rossz volt (sőt!), szeretem is a Hobo-t, meg a számokat is, de csak jobb lett volna, ha ő is AC/DC számokat énekel. Nem kellett volna még csak se Bon Scottot, se Brian Johnsont "utánoznia", elég lett volna a saját hangján, ebbe a koncertbe csak jobban illett volna.

A számok címeit általában előre elárulta az énekes, de mikor nem, akkor hatalmas őrjöngés fogadta mindig az első pár hang után. Javában az ismertebb számokat játszották, bár azok közül is válogathattak bőven. A jó zene adott volt, már csak jól kellett eljátszani, ami szerintem remekül sikerült ezen az estén, csak az a kár, hogy túl hamar vége lett. Elhallgattam volna még legalább másfél órát. De sebaj, találkozzunk minél hamarabb, mondjuk vasárnap este Rétságon.